Walerina

"Vannak vitathatatlan remekművek, amelyek mélységesen megindítják az embert: ilyen Mozart Rekviemje, ilyen az Odüsszeia, a Sixtus-kápolna freskói, a Lear király. Hogy ragyogó szépségüket megragadjuk, olykor hosszas tanulóidőre van szükség. De a tiszta szépség lesz érte a jutalmunk. És nem csak az: egyszersmind a világ új szemléletmódja bontakozik ki előttünk." - Carlo Rovelli 

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Így az interneten, rajzos körökben leginkább Waliként ismernek, digitális rajzzal foglalkozom. Most töltöm a 21. életévemet, jelenleg egyetemre járok és igyekszem fejleszteni a tudásomat. Általában szőrös kis állatokat, fantáziakaraktereket rajzolok.

Hogy esett a Walerina művésznévre a választásod?

Igazából ez csupán egy teljesen véletlenszerűen egymás után pakolgatott betűk halmazaként indult. Még elég kicsi voltam, és eredetileg nem is művésznévnek, csupán egy karakter nevének indult. Mivel ez volt az egyetlen konkrét karakterem akkor, az akkori rajzos barátaim elkezdtek ezzel a névvel összekötni, és rajtam ragadt a karakter neve. Szerencsére egy egészen egyedi azonosító, örülök, hogy ennél maradtam.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Picike korom óta imádtam rajzolni. Oviban már kioktattam az óvónőket, hogy hát a ló lába nem úgy hajlik, mint ahogy ők rajzolták, és általános iskola alsóban 10 forintért krokodilt rajzoltam, hogy órák után nyalókát tudjak venni a szemben levő kisboltban. Így sose volt kérdés, mindig is céltudatosan ennek szerettem volna szentelni az életemet. 11 évesen bekerültem egy 8 osztályos gimnáziumba, akkoriban még nem igazán értettem, hogy rajzolgatásból is meg lehet élni, ezért állatorvos szerettem volna lenni elsősorban és csak hobbiként tekintettem a rajzra. Elég nehezen barátkoztam, így a sok magányos időt is rajzolással töltöttem ki, megismertem a digitális rajzot a Deviantarton keresztül, megismertem nagyon jó művészközösségeket és úgy 16 éves korom környékén elengedtem az emelt biológiát és elkezdtem gyúrni a képzőművészeti egyetemre.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Miután megismertem a számítógépes grafikát, úgymond "szakítottam" a tradicionális alkotással egy jó időre. Mivel nagyon gyerekként cseppentem bele a dologba, így hamar megszoktam a dolgot, hamar hozzáedződtem az eszközkezeléshez, ezek után sokáig számottevő tradicionális munkám nem is volt. A kezdetektől állatokat rajzoltam, és úgy 14-15 éves koromban nagyon kínlódva, nagyon szenvedve tanultam kicsit bele az emberábrázolásba. Ellenben ha lehetőségem van, akkor a mai napig szívesebben rajzolok állatokat, fantázialényeket, mint humanoidokat.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Már az elejétől kezdve gyűlöltem körvonalakat rajzolni. Mindig is az volt a legnagyobb célom, hogy körvonalak nélkül, szabadon, foltokból összeállítva hozhassam létre az alkotásokat, de ez nagyon sokáig kudarcokba fulladt technikai háttértudás hiányában. Miután már bátrabban tudtam tónusozni, ez a festés jellegű munkafolyamat vált a kedvencemmé, ez az, ami legközelebb áll hozzám.

Ugyebár művészeti tanulmányokat folytatsz.. Erről tudnál mesélni egy kicsit bővebben? Miket tanultál eddig?

A művészeti sulis pályafutásom egy kicsit vicces, mert ugye emelt biológiát tanultam, mint fentebb említettem. Egy délutáni kis rajzelőkészítőre jártam a gimi mellett, meghát autodidakta módon készültem az egyetemre tradicionális és számítógépes alkotással egyaránt. 2018-ban felvettek egy alap szakra, most ez a 2. évem ott. Tárgyábrázolás, alakrajz, anatómia, térábrázolás, lehetőségem volt az eddigiekben belekóstolni mindenbe egy kicsit. Ami lényegesebb, hogy tradicionális technikákkal dolgoztatnak, amit az elmúlt években a számítógépes rajz miatt eléggé hanyagoltam. Így megismerhettem, hogyan kell dolgozni akrilfestékkel, olajfestékkel, hogyan készíthetek hidegtűt vagy épp rézkarcot. Belekóstolhattam a 3D modellezésbe, makettezésbe és szobrászatba is, de egyenlőre maradt a kedvenc a klasszikus számítógépes rajz.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Főleg számítógépen dolgozok. Egy öreg, már-már gőzzel hajtott Asus laptopom van. Egy kis hordozható Wacom Intuos 2018 táblám van, amit az egyetemre cipelhetek magammal, itthon asztalnál pedig egy Wacom Cintiq 22"-es monitoron dolgozok pár hónapja. Főleg egy festéshez hasonló technikám van, nagyobb szín/tónus foltokból dolgozok, és rétegek hozzáadásával egyre több részletet adok hozzá a rajzhoz. Tradicionálisan is a festés inkább az én műfajom, könnyebben gondolkodok ott is foltokban, mint vonalban. Ezen belül is az olajfesték és az akrilfesték, amivel szívesen dolgozok. Kisebb skicceket, rajzocskákat szeretek tollal vagy tűfilccel készíteni, ezt esetleg akvarellel egészítem ki.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

Mivel édesanyám úgymond iparművészeti pályán dolgozik (egyedi fellépő és táncos ruhákat készít) így teljesen támogatott a család a művészeti karrierben. Ők is látják, mi mindent ki lehet hozni egy kreatív szakmából, főleg ha jól csinálja az ember. Így már csak abban tudok reménykedni, hogy én is jól fogom csinálni és megfelelek majd az elvárásaiknak!

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Nem nagyon szoktam előre gondolkodni, mikor alkotok. Megvan egy karakter, vagy figura, amit le szeretnék rajzolni, és igazából ennyi. Elkezdek vázlatolni, általában zenehallgatás közben és a dolgok nagy részét az alkotás folyamán találom ki.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Saját magammal. Hogy ne hajtsam magam túlzottan, hogy néha nyugodtan próbáljak meg alkotni. Meg persze a figyelmem irányításával, könnyen elterelhető vagyok. Észre se veszem, és már megnéztem 25 cicás videót meg 2x kijátszottam az aznapi sudokut, a rajz pedig nem haladt. Sajna a végletek embere vagyok ebből a szempontból.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

A kedvencem a vázlatolás, az ötletelés egy munka elején. Nagyon sok képpel ténylegesen csak eddig jutok, mivel túl lusta vagyok tovább haladni vele... :D Persze ez azt is eredményezi, hogy milliónyi vázlatfüzetet rajzoltam már tele, így az anatómia vagy a kompozíciós gyakorlás megy gyorsan (mert ugye itt nem kell csutkára kidolgozni a képeket)

Véleményem szerint nagyon vidám és erős színekkel dolgozol. Még azokon a képeken is, amelyek inkább sötétebb tónusúak, a sötét színek mellé is társítasz olyan színeket, amelyektől pozitív hangulata van a képeidnek. Mi a célod ezzel?

Az utóbbi időben ugyan szerintem tompultak már színvilágilag a képeim, de valóban igyekszem színesen alkotni. A való életben borzasztó rosszul bánok a színekkel, ruházkodásilag abszolúte a fekete-szürke párosításoknál maradtam, és dekorációban, lakberendezésben és persze tradicionális alkotásban is a fekete-fehéret részesítem előnyben. Így igyekszem digitálisan alkotni minél színesebbeket, minél érdekesebbeket, csillogó és sziporkázó dolgokat, amik odavonják az emberek figyelmét.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Azt hiszem, ugyanezzel, esetleg egy jobb asztali gépet szereznék be és egy nagyobb műhelyt alakítanék ki, ahol digitális és tradicionális alkotásra is bőven van helyem. Esetleg vennék egy puccos kamerát és mikrofont és youtuber karrierbe kezdenék rajz témában :D

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Talán igen. Akik ismernek személyesen, tudják, mennyire kritikus tudok lenni magammal és másokkal is, hogy szeretek segíteni és tanítani, így a nagyközönség előtt is szívesen vállalnék egy ilyen szerepet.

Ha szeretnénk az alkotásaiddal jobban megismerkedni, akkor hol tehetjük ezt meg?

Leginkább a deviantartot és az instagramot használom a képeim megosztásához. A Da kicsit formálisabb, az insta viszont interaktív, beszélgetős, pörgős média, meg hát szinte minden korombéli használja, így ott sokkal többen is követnek. Mindenhol a Walerina név valamilyen formáját használom (Walerinaa, walerina_art) így könnyen meg lehet találni.

A döntésedben, hogy művész leszel, mik játszottak nagy szerepet?

Leginkább az, hogy semmi más nem köt le tartósan. Mindig változékony volt, hogy mi iránt érdeklődök, de ez elkísért egész életem során és remélhetőleg most már nem is fog változni a dolog!

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Igazából jóval gyakrabban dolgozok másoknak. Vagyis inkább többször osztom meg azokat a munkákat, amiket valamilyen kihívásra vagy esetleg rendelésre készítettem, mint a saját indíttatású alkotásokat.

Persze van bőven, amit saját magamnak alkotok, de valahogy azokra a képekre jóval érzékenyebb vagyok, és ritkábban osztom meg a követőimmel.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Az alkotásra való felkészülés nálam igazából abból áll, hogy megmosakodom, rendet teszek az asztalomon és előtte eszek valamit. Ha a lelki békém helyre állt, tiszta vagyok satöbbi, akkor tudok belemerülni az alkotásba, mert tudom, hogy időközben nem lesznek zavaró tényezők. (elférek az asztalon, nem leszek éhes vagy szomjas)

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Egy kicsit persze minden alkotásomra büszke vagyok. 2019 nyarán lehetőségem volt a miskolci Tiszai Pályaudvar felújítása során kreatív, festett kerítéselemeket készíteni a vágányok mellé, talán ez az eddigi legkiemelkedőbb ilyen szempontból, ha belevesszük a tévés szereplést, és hogy minden vonattal utazó láthatja a képeimet itt Miskolcon.

Művész társaiddal milyen a kapcsolatotok? Gyakran találkoztok, vagy inkább elvonulva dolgoztok? Szoktatok egymásnak segíteni, kikéritek egymás véleményét?

A barátaim nagy része szintén alkotó, alkotó közösségben ismertem meg őket, főleg online. Mivel az országban elég szétszórtan laknak, ezért nagyrészt csak az interneten tudjuk tartani a kapcsolatot. Közös livestreamek a rajzolásról, segítünk egymásnak, közösen ötletelünk, rajzolgatunk egymásnak, sok hazai rajzossal egészen közeli baráti kapcsolatot van szerencsém ápolni.

Számodra mi nagyobb feladat: az alapanyagok beszerzése, vagy azok megfelelő felhasználása?

Az "alapanyag" esetemben ugyebár a Cintiq tábla volt, amiért a ténylegesen kidolgoztam a belemet is, így inkább a beszerzés volt nehéz. Tradicionálisan meg persze az anyagok megfelelő használata okoz még sokszor problémát a gyakorlat hiánya miatt, de csak belejövök majd ebbe is!

Hogy látod a képzőművészethez való viszonyulását az embereknek?

Idehaza borzalmas. Fizetni kevesen akarnak, mert hát "csak rajzolsz", így kissé aggodalommal tölt el, hogy hol fogok elhelyezkedni hazai viszonylatban. Sokan a rajzolásra tényleg csak hobbiként tekintenek, nem pedig megélhetési forrásként, ami megöli ezt a szakmát.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon! Általában este, mikor befejezek egy képet, elteszem még másnapig, várok a feltöltésével. Aztán másnap előveszem, és azt érzem, ez nincs kész, ezen még dolgozni kell. Mindig keresem a hibákat, hogy mit lehetett volna még hozzáadni, hogy mi az, ami hiányzik, hogyan lehetne érdekesebb a színvilág, a perspektíva, persze csak olyan mértékben, hogy még stílus hű maradjon.

Azok a munkáid, amelyeket megrendelésre készítesz, mennyire képezik részét az "univerzumodnak"?

Igazából semennyire. A kép megalkotását élvezem, de a háttérsztori a képhez nem szokott magával ragadni.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy festmény? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Sosincs kész semmi. Sok esetben csak már nem akarom strapálni magam. A könnyű skiccek 1-1,5 órát vesznek igénybe, egy ülésből megvannak délután. Ha komolyabb munkán dolgozok, azon képes vagyok napokat, heteket is kotlani, összességében igénybe véve a figurához, háttérhez 6-12 órát. A leggyakrabban karakterrajzokat csinálok, egyszerűbb háttérrel, ezek 2-4 óra között készülnek és 2-3 héten belül be is fejezek párhuzamosan több projektet.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Azt szoktam mondogatni, hogy "Van időm" :D Kisebb koromban sokat sírtam, hogy nem vagyok elég jó rajzos, de mostanra megváltozott a hozzáállásom. Persze, most is vannak nehezebb időszakok, mikor elégedetlen vagyok a munkámmal, de összességében úgy állok hozzá, van még időm fejlődni.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Sose volt igazi mentorom. Mindig volt 2-3 ember, akinek tetszettek a munkái, de mostanra már ez a csoport is 100+ fős létszámmal büszkélkedhet. Sok művész van akit szeretek, követek, ellesek tőlük technikákat, de sose volt kifejezett mentorom, akinek a nyomdokaiba akartam lépni. Szerettem mindenre kicsit magamtól rájönni, magam megküzdeni érte, nem pedig várni, hogy valaki más terelgessen az úton. Lehet csak egyszerűen túl nagyképű vagyok, hogy nyíltan elfogadjak valakit mentornak.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Elég csendes, introvertált személyiség vagyok. Kevés, de igen jó és közeli barátaim vannak, akikkel minden nap tartom a kapcsolatot. Nem vagyok valami nagy bulizós, preferálom a szűkkörű összejöveteleket és mély társalgásokat. A rajzolás után talán a legnagyobb bolondériám a lovaglás, az állatok. Pár éve önkénteskedek egy lovastanyán, ahol lehetőségem volt foglalkozni minden állattal. Másnak ez munka, nekem a rajz mellett ez volt a kikapcsolódás és a testmozgás.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Nagyon sokan nem vesznek komolyan, mikor azt mondom, "szeretek rajzolni". Biztos valahogy úgy értelmezik, hogy csak olykor olykor rajzolgatok, néha lemásolok 1-2 tetkómintát pinterestről és akkor ez a hobbim... :D Emiatt sokszor kerültem már vicces helyzetbe, amikor nagyon nagyon alábecsültek emberek, esetleg szkeptikusak voltak velem kapcsolatban, hogy tényleg értek-e a dolgomhoz.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Imádom visszanézni a régi munkáimat és mindenkinek csak ajánlani tudom! Mikor ránézek egy 3-4 évvel vagy akár 10 évvel ezelőtti képre, mindig arra gondolok, hogy akkor azt mondtam magamnak "hát nem tudom, ettől fogok-e valaha jobban rajzolni". És csodák csodájára, mindig volt hely fejlődni, mindig volt, amin még lehetett javítani és mindig egyre több tapasztalatot tudtam szerezni. Ez bátorít leginkább, hogy majd 4-5 vagy akár újabb 10 év múlva még több tapasztalattal még színvonalasabb munkákat leszek képes alkotni.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Olvasni kifejezetten nem szeretek, szakirodalmat szívesen, de szépirodalmi alkotásokat ritkán olvasok. Nehezen helyezem bele magamat egy másik alkotó (ez esetben író) világába, ezért szívesebben darálom le az alkotás tartalmát egy 1-3 órás filmben.

Van olyan esemény, ahova kifejezetten szeretnéd kivinni a munkáidat?

Nem igazán, az online médiumokon való megosztás számomra egyelőre teljesen elég. Persze ez később lehet, változik majd!

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Mindenért megpróbálok tenni, kapcsolatokat építeni, de igyekszem nem stresszesre hajszolni magam.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Remélhetőleg valahol a világ vége után kettővel, egy kis házban, nagy kerttel, sok-sok állattal és temérdek idővel és lehetőséggel az alkotásra. Aztán talán sikerül is 10 éven belül, talán nem, de pozitív maradok a dologgal kapcsolatban.