Veronika Traditional Art
"A művészet egy eszköz, ami valahogy összehoz olyan embereket, akikben van valami közös"
Őszinteség. Ez az a szó, ami legelőször eszembe jut, ha Veronika alkotásait látom. Inspirációról, véget nem érő tanulási folyamatról beszélgettünk Veronikával, aki csodás rajzokat készít.
Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?
A nevem Edömér Veronika, 1997-ben születtem Békés megyében, imádok alkotni amióta csak az eszemet tudom. Jelenleg Pécsett élek, és van egy 4 éves kisfiam.
Honnan jött a Veronika Traditional Art művésznév?
Ez csak az oldalam neve facebookon és instagramon. A művésznevem Turanneth, ami még gyerekkoromban ragadt rám nővérem által, ami egyébként a "Veronika" nevet jelenti, a rajzaimra is ezt a nevet szoktam írni/szignózni. Egyszerűen csak megtetszett.
Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
Egész kicsi korom óta nagyon szeretek alkotni. Általános iskolában jutottam arra az elhatározásra, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, ha felnövök.
Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?
Több technikát szeretek alkalmazni, szeretek új dolgokat is kipróbálni, de többnyire grafittal, színes ceruzával, akrillal és olajfestékkel szeretek dolgozni.
Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?
Az alapötlettől kezdve, a vázlatoláson át, a részletek kidolgozásáig minden pillanatot szeretek alkotás közben, de leginkább a munkafolyamat végét kedvelem, mert akkor látom teljes egészében, hogy mit alkottam, és az esetleges hibákat kijavíthatom, ha van/vannak.
Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?
Általános iskolában mindig magamnak rajzoltam, megfigyeltem más alkotók munkáit, sokszor másoltam is őket, hogy idővel rájöhessek arra, mi az a téma, stílus ami a szívemhez közel áll. Egy rövid időre rajz szakkörre is jártam hetente kétszer délután, amit a sulinkban tartottak. Amikor eljött a pályaválasztás ideje tudtam, hogy művészeti középiskolában szeretnék tovább tanulni, és így is lett. Grafikusnak szerettem volna elsősorban menni, de festészetre vettek fel, viszont egyáltalán nem bánom, hisz a festészet világa mindig is érdekelt. Itt megtanultam az alapokat, különböző festészeti ágakat, régi nagy művészek munkásságát és természetesen több festészeti technikát is, amit a mai napig alkalmazok.
A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?
Mivel grafikai és festészeti ágról is beszélünk, így a technikák és eszközök tárháza igencsak széles. Ha grafikáról beszélünk, akkor grafittal, színes ceruzával, tűfilccel, de néha pasztellel is szoktam rajzolni. Ha pedig festészetről, akkor leginkább olajfestéket szeretek a legjobban alkalmazni, de az akrilt, akvarellt is tudom kezelni. Ezek mellett a festészethez ugyebár elengedhetetlenek a különféle nagyságú és formájú ecsetek, festőkések, de előfordul az is, hogy az ujjaimmal festek meg egy-egy részletet a képeimen.
Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?
Még messze vagyok a célomtól, próbálom bontogatni a lehetőségeket, hogy miként tudnám elérni azt amit szeretnék, de az biztos, hogy sosem fogom feladni.
Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?
Ha másoknak alkotok felkérés formájában, akkor a téma és technika adott, de ha magamnak alkotok, akkor spontán választok témát. Nagyon sokat böngészek a neten, próbálok ihletet gyűjteni, és van, hogy csak megakad a szemem előtt valami, és azt mondom magamban, hogy ezt meg kell alkotnom, de néha szimplán csak agyalok például utazás közben és elképzelek valamit, amit aztán valamilyen formában meg akarok valósítani.
Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?
Ösztönből inkább csak vázlatolni szoktam, firkálgatni, közben gondolkodom azon, hogy mit hogyan lehetne létrehozni, hogyan nézne ki nagyban, milyen lenne a végeredmény. Ha konkrét képről van szó, például egy portéról, akkor a téma ugyebár adott. Fejben először mérni szoktam, hogy mit hogyan helyezzek el a felületen, elképzelem hogyan mutatna a legelőnyösebben, aztán elkezdem a vázlatot. Ha a vázlat megvan, akkor jönnek a kisebb nagyobb részletek egészen a kép elkészültéig.
Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?
Önmagammal. Előfordult már többször is, hogy egyszerűen képtelen voltam leülni alkotni, vagy szimplán csak nem volt önbizalmam/kedvem, ezért inkább hagytam kicsit pihenni a dolgot, addig amíg nem éreztem azt, hogy folytatni tudom a képet.
Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?
Minden egyes pillanatot szeretek alkotás közben. Szeretek belemerülni és kikapcsolni magam egy kicsit.
Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?
Nem. Mindent okkal készítek, ezért véletlenszerűen sosem fordult elő ilyen. Mindent úgy csinálok, ahogyan azt fejben is elképzelem.
Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?
A realisztikus ábrázolás áll hozzám a legközelebb, mert számomra öröm a küzdelem, a tudni akarás, a nehéz dolgok megvalósítása, mert ezáltal tudok és akarok fejlődni. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy ha akár csak egy arc másolásáról is van szó, nagyon is nehéz tud lenni egy rajz életre keltése. Az szeretném elérni, hogy ha egy ember ránéz a rajzra elhiggye, hogy él a rajz, mintha személyként tekint vissza a papírról vagy vászonról.
Most éppen min dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)
Nemrég fejeztem be az önarcképem megalkotását, ami egy hatalmas küzdelem volt, hisz volt, hogy hónapokig nem tudtam vele foglalkozni a jelenlegi munkám és az idő hiánya miatt. Megvannak a terveim a jövőre nézve az alkotásaimat illetően, de ezt egyelőre még titok övezi, nem szeretném még lehúzni a lepelt róla. :) Emberi és állat portrék érdekelnek a legjobban, de az anime világ is kedvelt számomra.
Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?
Természetesen az alkotással foglalkoznék legszívesebben, mindig is erre vágytam, és el akarom érni a célomat.
Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?
Számomra a szórakozás nem olyan, mint a legtöbb embernek. Inkább otthon ülős típus vagyok. Nagyon szeretek sütni, kertészkedni, zenét hallgatni, videójátékokat játszani, ha időm engedi. Sokszor nekem az is elég ha van egy kis én időm.
A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?
Nem minden esetben, mert ha felkérést készítek, akkor ugye a felkérő személy dönt arról, hogy mit szeretne, de a megvalósítás részében a személyes látásmódomra hagyatkozom, mert egy művész a saját érzelmei hatására alkot.
A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?
Minden esetben előtte. Először mindent fejben képzelek el és csak utána állok neki bárminek.
Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?
Minden alkotásomra büszke vagyok, de 2 van amit különösen ki szeretnék emelni. Az egyik a kisfiamról készült grafit portrém. A másik pedig az 5 vászonból álló Dragon Ball olajfestményem, ami rengeteg emberhez eljutott az interneten keresztül és több ilyen témájú oldal is közzétette.
Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?
Ha valaki hobbi művészként alkot, akkor csak önmagának kell megfelelnie, az már csak hab a tortán, ha a közönségnek is tetszenek az alkotásai. Én azt gondolom, hogy nagyon fontosak az alapok. Itt gondolok a formák, az anatómia, a technikák megismerésére és tanulmányozására, és a művészettörténelemre. Mindezek mellett fontos a kitartás, a tudni akarás, hogy sosem adjuk fel és higgyünk önmagunkban.
Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?
Aki ismer az tudja, hogy az alkotás nagyon sokat jelent nekem. A barátaim, családom igyekszik mindenben támogatni, örülnek ha én is örülök, és a rosszabb időkben is mellettem vannak. Kevés ilyen ember van körülöttem, de mindet megbecsülöm egytől egyig. 2 munka és a háztartás mellett őszintén szólva fogalmam sincsen honnan marad még energiám alkotni is. Sokszor nincs is, mert mint mindenkinek, az én energia tartalékaim is végesek, de akkor is próbálkozom, amint egy kis plusz időm van.
Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?
Igen, gyakran visszanézem a régi alkotásaimat. Sosem akarom elfelejteni, hogy honnan indultam és, hogy milyen hosszú utat jártam már be. Nagyon jó látni, hogy a sok éves gyakorlás meghozza a gyümölcsét. Ez is ösztönöz arra, hogy továbbra is küzdjek azért amit el szeretnék érni.
Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?
Mindenfélét szeretek. Szeretem a komolyabb elgondolkodtató, tanuló jellegű filmeket/videókat is, de szeretek a jelentéktelenebb vicces tartalmú dolgokat is nézegetni kikapcsolódásképp.
Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?
Abszolút pozitívnak találom az emberek hozzáállását a művészethez. Úgy látom, hogy a legtöbben szeretik olyan dolgokkal körbevenni magukat amik közel állnak a lelkükhöz ezért is alkotnak sokan, mert egy kis darabkát adnak ki magukból a világ felé.
Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?
Nagyon. Maximalista, sőt ha fogalmazhatok így perfekcionista személyiség vagyok, mindenhez a legjobb tudásommal igyekszek nekiállni. Sosem vagyok teljesen elégedett az alkotásaimmal, mondhatni a hibákat keresem, és ezáltal akarok fejlődni, hogy legközelebb még jobb lehessek.
Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)
Minden alkotásnál más és más az időintervallum, mert mindenféle méretben szoktam alkotni, a legkisebbtől a hatalmasabb projektekig. Van amit pár nap alatt össze tudok hozni, de van amihez akár hetekig, hónapokig nem nyúlok hozzá. Ilyen volt például a korábban említett önarcképem is, ami kihagyásokkal volt 3 év a kezdetektől a végkifejletig. Az ember egyszerűen csak megérzi, hogy mikor van kész egy rajz vagy festmény, nem igazán lehet szavakba önteni, de ha hajdani rajz tanárom szavaival élek, akkor sosincs kész egy rajz, mert mindig lehetne még mélyebben belefolyni egy-egy rajz részleteibe.
Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?
Nincs, egyszerűen csak nekilátok, hacsak nem számít az eszközök tökéletesen kézreálló elhelyezése, a laptopom beüzemelése, és a legkényelmesebb pozíció megtalálása a felkészüléshez. :)
Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?
Hiszek abban, hogy minden változás okkal történik és mindig azt mondják, hogy nem érdemes a múltat firtatni, de én azt gondolom, hogy néha jó visszanézni rá, mert ezáltal tudjuk hogyan és milyen irányban fejlődtünk, ezért én nem gondnak fogalmaznám a magam részéről.
Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?
Az amikor kisfiam megszületése után munkába álltam, mert nem bírtam elviselni, hogy csak otthon üljek egész nap. Szükségem van arra, hogy néha kimozduljak annak ellenére, hogy otthon ülős típus vagyok, de szerintem ezzel mindenki így van.
Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?
Mottóm nincs, de ahhoz tartom magam, hogy tartsak ki az úton és sose adjam fel bármilyen nehéz is. Igyekszem a pozitívumot látni mindenben, de a legrosszabbra is mindig felkészülök fejben, hogy ne érjen meglepetés, ha valami mégsem úgy alakul ahogyan szeretném.
Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?
Nekem több ilyen személy is van, de kezdjük az elején. Amikor a szakkörökre jártam általános iskolában akkor Papp Zoltán tanár és képzőművész úr segített elkezdeni bontogatni a szárnyaimat még az akkori városomban Mezőberényben. Középiskolában Békéscsabán pedig 2 ilyen személy volt. Az egyik a festő szakos tanárom Fazekas Attila tanár és képzőművész úr volt, a másik pedig a a rajz tanárom Megyeri-Horváth Gábor tanár úr és szintén képzőművész. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hiszen rengeteg dologgal kapcsolatban rálátást adtak nekem, különböző technikákat és fortélyokat tanulhattam meg általuk, amiért mindig hálás leszek nekik.
Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?
Ha nem rajzzal foglalkozom, akkor általában dolgozom vagy vezetem a háztartást otthon, illetve a kisfiamat nevelem. Mivel egészségügyben dolgozom ezért szerencsére most is tudok pénzt keresni a koronavírus ellenére is. A jelenlegi főállásom mellett érdekel a kézápolás és műköröm építés, mert abban is ki lehet fejezni a kreativitást, tudok pepecselni épp úgy, mint a rajzoknál és szintén nagyon szeretem csinálni. Ahogy korábban is említettem nagyon szeretek sütni-főzni, mert számomra az is egy fajta alkotás. Ha tehetném és nem lenne akadálya akkor csak rajzzal foglalkoznék, de addig is ki tudom fejezni magam a körmözésben is, mert az is érdekel.
Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?
Igen természetesen, sosem változtatnék rajta, az alkotás mindig is az életem része volt és az is marad.
Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?
Hát ha felidegesítenek akkor sokszor jól jönne Son Goku kamehameha-ja, de az azonnali átvitel képességének is örülnék, mert sokszor jól jönne. :)
Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?
Több hely is van amit szívesen megnéznék. Az egyik az USA. Szívesen megnézném a kultúra miatt Kínát, Japánt, de jól esne süttetni a hasam Hawaii vagy a Maldív szigetek partjain is, de az utóbbi kettővel szerintem mindenki így van.
Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?
Mindig tervezek, szeretem tudni, hogy mire számíthatok, de hiszek abban is, hogy mindennek eljön az ideje akkor amikor kell.
Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?
10 év múlva remélem, hogy egyfajta mérföldkőként tekinthetek vissza erre az interjúra mint első interjú, és remélem addigra már többen is megismerik az alkotásaimat. Mindezek mellett 10 év múlva a kisfiam már pályaválasztás előtt fog állni, nagyon szeretném látni és támogatni, hogy milyen irányt választ magának.
https://www.facebook.com/VeronikaTraditionalArt