Török Tibor

"Az alkotás érdembeli pillanataiban csak puszta szolgák vagyunk. Szinte még az is mindegy, hogy mélyen a tudatom alól vagy valahonnan rajtam kívülről származik az az erő, ami működtet és használ. Az az egy biztos, hogy nem vagyok mindenestül ura." -  Bartis Attila 

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Török Tibor vagyok, 35 éves. Egertől nem messze, egy kis faluban, Egerbocson élek, egyedül. Szakmai végzettségemet tekintve 2005-ben vizsgáztam Gazdasági Informatikusként Újszászon. Azonban sosem tudtam benne elhelyezkedni, így az iskola után elkezdtem dolgozni az építőiparban. Nagyon utáltam ezt a munkát, nehéz és fárasztó volt, és mivel gyerekkoromban is sokat rajzoltam, ráadásul érdekelt a filmek világa, ezért elkezdtem keresni egy olyan iskolát, ahol talán ezzel foglalkoznak, és megvalósulhat az álmom, hogy egyszer majd filmes lehessek. Az Egri Eventus Művészeti iskolára esett a választásom. Eger ráadásul egy nagyon szép hely. Szerettem oda járni. Az anyagiak viszont közbe szóltak, és nem tudtam szakmai vizsgát tenni. Így a művészi pálya szertefoszlott.

Visszamentem dolgozni az építőiparba, közben vagyonőri vizsgát szereztem, és egy kis idő múlva, 2010-ben az akkori barátnőmmel Egerbe költöztünk.

2015 óta gyári melósként dolgozom, és még abban az évben, év vége felé, vagy az azt követő év elején valamikor a barátnőmmel elváltak útjaink. Az egri albérletet megunva 2017 decemberében költöztem ki Egerbocsra. Kalitkában éreztem magam.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

A kérdés megválaszolása előtt szeretnék tisztázni egy dolgot: egyáltalán nem tartom magam művésznek. Inkább csak rajzolónak. Azon belül pedig realista rajzolónak.

Tulajdonképpen nem a saját gondolatomból származik az ötlet, hogy alkossak. Egy kedves és nagyon jó barátom, aki szintén művész - tetováló és festőművész -, vett rá, hogy miért nem rajzolok, hiszen régen is elég szépen rajzoltam. Kamatoztatni kellene ezt a dolgot. Azt mondta, nem szabad veszni hagyni a tehetséget, mert bármi lehet belőle. Én pedig elkezdtem.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Nincs kifejezetten olyan alkotói utam, mint másoknak. Próbaképpen kezdtem el rajzolni, hobbiként. Közvetlen segítséget a biztató szavakon és tanácsokon kívül nem kaptam. De ez már bőven elég volt ahhoz, hogy eljuthassak egy olyan szintre, ahol jelenleg tartok.

Mindent egyedül csinálok. A rajzolás során minden folyamatot egymagam csinálok. Egy-egy alkotás kezdő lépéseitől kezdve az elkészülésig. A fázis rajzok képeit, a kész munkáról a képeket, ha kell, akkor a feltöltéshez szükséges kisebb-nagyobb finomításokat digitálisan, valamint saját magam készítem és egyengetem a közösségi oldalam és a weboldalam is.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Igen. Nemcsak több munkafolyamatot. Mindent. A magam ura vagyok, én vagyok a főnök és az alkalmazott is, ha szabad így fogalmaznom.

Ha valamilyen formában definiálni kellene magam, akkor talán azt tudnám mondani, hogy egyszerű hobbi rajzoló vagyok, semmi több. A realista stílusirányzatra törekedve igyekszem fejleszteni magam.

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

Realista rajzoló. Tényleg nem nevezném magam művésznek, vagy rajzművésznek, hiszen csak másolok. Ezt viszont - másoktól hallva és olvasva írom ezt - mesterien teszem.

Nem volt nehéz. Csak elkezdtem. Inkább a rajzolásba való visszatérés, pontosabban fogalmazva a visszarázódás volt kicsit nehezebb, mert gyerekkorom óta nem sokat rajzoltam. 2008 óta pedig még csak eszembe sem jutott sohasem, hogy ceruzát és rajzlapot fogjak a kezembe, egészen addig, mígnem rábeszéltek. Egy kis idő kellett, és ment minden szépen magától.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Ha arra gondolsz, hogy van-e studióm...? Nincs! Tervezem, hogy kialakítok itthon egyet, de az még várat magára.

Az alkotási folyamat során pedig nincs semmi különleges eszköz, amit más nem használna. Viszont törekszem arra, hogy azért ezek az eszközök valamilyen szinten minőségi eszközök legyenek. Gondolok itt pl. a grafit ceruzákra, rajzlapra, stb.

A jelenlegi felszerelésem Derwent grafit a 9H-tól egészen a 9B-ig. Ezek közül többnyire csak a H, HB, B, 2B, 4B, 6B és HB jelzésűek azok, amelyeket felhasználok. A rajzlap vagy sima A/3-as méretű dipa megnevezésű, általában műszaki rajzokhoz használatos rajzlap, vagy a Canson márkájú Aquarelle (A/3-as, vastagabb az átlagostól és kicsit érdes felületű) rajzlapot használom, mert jól lehet rajta textúrázni.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Az alkotás öröme. Ami végül is nemcsak az én örömöm, hanem azoké is, akiknek esetleg a munkáimmal örömöt okozok, vagy éppen megcsodálják, és azt mondják: "Hűha! Azta!" Ezek azok a reakciók, amik inspirálnak.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek? 

Rajzolok, bár szeretném magam kipróbálni a szobrászat területén is.

Az emberek reakciói azok, amik inspirálnak, biztatnak.

Nem tudom, pontosan itt mit is mondhatnék. Kifejezetten ezt a szót, fogalmat nem is igazán használom, ha magamra gondolok. Pontosan azért nem, mert nem tartom magam művésznek. Inkább úgy fejezném ezt ki, hogy azok a dolgok ihletnek meg, mozgatnak meg, amik alkotói munkára sarkallnak. Ami tetszik, ami érdekel, azt megpróbálom a saját rajzolási stílusommal és az egyéni elgondolásommal ("kreatívitásommal") megalkotni. Megpróbálom belevinni az egyéni elgondolásaimat is egy-egy rajzba.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

A kedvenc témáim leginkább a filmes karakterek. Most még csak fejlődő szinten tartok, ezért a munkáimat tekintve azok csupán azok általam készült másolatai. Hamarosan azonban tervezem, hogy saját karaktereket is tervezek. Ez utóbbi jól jön majd a szobrászathoz is, amiből a későbbiek során még akármi is kisülhet.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Ösztönösség? Ami ösztönös, az maga a rajzolási technikám, a stílusom, ahogyan kidolgozom a rajzokat. A részletesség, az árnyékolási technika.

Egy-egy alkotási (nem saját, inkább FanArt jellegű) ötlet alapját a kedvenc filmes karakterek és személyek adják. Kiválasztom azt, amit épp szeretnék rajzlapra vinni (hogy mi alapján, azt ne kérdezd, csak úgy találomra, rögtönözve választom ki).

Röviden a folyamat a következő: kiválasztás, vázlatolás. Erre több módszert is alkalmazok, a rajz bonyolultságától függően: vagy szabadkézi, vagy rácsozásos technika. Ezután következik a kidolgozás, a folyamat közben a dokumentálás (fázis képek készítése), a kész munka dokumentálása, fotózása, végül pedig a feltöltés (közösségi csatornákra és a weboldalra).

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Az idővel. Az időbeosztással, mert főállású alkalmazottként az embernek nem túl sok ideje van a munkahelye mellett alkotásra is olyan sok időt szánni, mint szeretne.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Alapesetben, amint azt már említettem is, a filmes karakterek mozgatnak meg. Ezek közül pedig leginkább a sci-fi, horror és egyéb képregényes, szuperhősös filmek személyiségei.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Ez valóban így van, ha azt vesszük alapul, hogy a realista ábrázolásra törekszem, és igyekszem fejleszteni magam. Bár vannak azért rajtam kívül itthon még mások is, akik hasonlóképp ilyen jellegű irányzatban munkálkodnak.

Igazából nem tudom mihez, vagy kihez hasonlítani a "művészetemet", mert mindenkinek megvan a saját maga stílusa és technikája. Mind más, és ha valakit érdekel a művészet, akkor ezt egyből észre is veszi, és akár név megjelölés nélkül is beazonosítja, hogy kié az adott mű. Én magam nem hasonlítom senkihez és semmihez magam, és a munkáim sem. Egy saját stílust igyekszek megvalósítani, ami megkülönböztet, azaz védjegyként szolgál, és felismerhetővé teszi, hogy ez vagy az az alkotás az én kezem által született meg.

Nem mondhatnám, hogy tudatos. Bennem van. Egyszerűen csinálom, és ilyenek lesznek a munkáim. Mindez azonban annak köszönhető, hogy rendkívül részletes és alapos vagyok. Odafigyelek a legapróbb részletre is.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Véletlenszerű kísérletezések nem nagyon jellemzőek rám. Mindig próbálok egy kis kreativitást belevinni. Talán egy olyan esetet tudok említeni, ahol rajzolás közben jött az ötlet, hogy egy karakter esetén beleviszek egy kis 3D hatást a rajzba.

Alapesetben annyira nem jellemző ez a kísérletezés dolog, de mind ettől függetlenül szeretek kipróbálni más technikákat is, mint pl. a jelenlegi folyamatban lévő munkámnál is: színesben rajzolni.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Jelenleg egy színes, szintén csak a filmek világából az egyik régi nagy kedvenc karakteremen dolgozom, színesben. Ennek azért van számomra nagy jelentősége, mert színtévesztő vagyok, és eddig csak fekete-fehérben rajzoltam.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Filmezés, rendezés, operatőri munka, bármi, ami a filmezéssel kapcsolatos.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Nem tudom, mennyire jellemző rám, de egy álmom válna valóra!

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Szórakozás? Ha táncolós, iszogatós party-ra gondolsz, akkor nagyon ritkán. Ha számszerűsítenem kell, akkor egy évben max. 3-4 alkalommal, ami vagy szűkös családi körben zajlik, vagy egy kisebb összezörrenés a haverokkal és kollégákkal. Ezen kívül, ami kikapcsolódást jelent számomra a filmnézés, olvasgatás, esetleg ha van rá alkalom, akkor biciklizés.

Ha szeretnénk az alkotásaiddal jobban megismerkedni, akkor hol tehetjük ezt meg?

Több közösségi csatornám is van, amin jelen vagyok, bár még nincs minden feltöltve, de igyekszem. Egy-két csatornánál több ilyet kezelni nem mindig jut időm, de jó ha az ember nemcsak egy helyen van jelen.

Isntagram: https://www.instagram.com/toroktibor.artwork/

Facebook: https://www.facebook.com/toroktibor.artwork

DevianArt: https://www.deviantart.com/toroktiborartwork

ArtStation: https://www.artstation.com/toroktiborartwork

Weboldal: https://toroktibor.hu

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Attól függ, mit értesz személyes indíttatás alatt. Ha arra gondolsz, hogy csupán bevétel forrásként csinálom, vagy ehhez hasonló indíttatást értesz a kérdésed alatt, akkor a válaszom egyértelműen: nem. Hobbi. Szeretem csinálni. Persze szeretnék egy követőtábort, mert egy művész szereti megmutatni az alkotásait, ahogy én is. Ezért is igyekszem minél több helyen elérhető lenni a világhálón.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

Hogy őszinte legyek, erre nem igazán tudok megfelelő választ adni. A művészet fogalma nagyon sok mindent magába foglal. Ahogy fejlődik a világ és a technika, a művészet és a különböző művészeti irányzatok is éppen ugyanígy fejlődnek és változnak. Hozzátesznek, és elvesznek. Mindig van valami új. Az már más kérdés, hogy mit fogadnak el az emberek és mit nem. Mi az, ami tetszik nekik, és mi nem. A művészet maga, mindig is kirívó dolog volt, ahogy maguk a művészek legtöbbje is mindig kitűnt a hétköznapi emberek közül. Van, aki szereti, és van, aki nem.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

A rajzolási irányzatomat és technikámat tekintve mindenképp előtte.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Igen! A sci-fi témákkal kapcsolatos munkáim esetén tudok ilyen elismerésre példával szolgálni. Nem is rég, a világ egyik legnevesebb filmstúdió iskolájának, a Stan Winston School of Charachter facebook csoportjában osztották meg a munkáim a saját facebook oldalukon. Ez rendkívül örömteli volt számomra, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, lájkok és további megosztások formájában.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?

Az én véleményem szerint semmilyen elvárásnak nem kell megfelelni! A művész saját magának felel meg. Saját magát adja a nézőközönségnek. A munkáival, az alkotásaival egy üzenetet, egy élményt szeretne átadni, egy kis részt szeretne magából megmutatni a világnak. Erre kell törekednie szerintem egy művésznek. Ez nem munkahely, ahol valaki ott áll fölötted, és figyeli, hogy mit csinálsz, és hogy azt jól csinálod-e. Nem. Itt a saját elképzeléseid alapján dolgozol, azt, amit csinálni akarsz, legyen az festmény, szobor, rajz, bármi.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Ilyen drasztikus dolgok az életemben inkább magánjellegű problémákból adódtak. Nem akarok erről beszélni, de hogy mégis mondjak valamit...

Van, hamar cselekszem meg dolgokat, és nem gondolom át előtte, utána pedig jönnek a bajok, amiket muszáj az embernek elfogadnia, és valahogy túllendülnie. Megoldást keresni a problémákra. De ha egyet meg kellene említenem, talán az, hogy egyedül maradtam, és egyedül élek, így magam kell intéznem szinte mindent úgy, hogy közben elég sokat betegeskedem a hátammal, pontosabban a gerincemmel. Ettől függetlenül igyekszem kihozni mindenből a legjobbat. És habár egyedül élek, azért vannak körülöttem olyanok, akik ha baj van, segítenek.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Annyira nem emlékszem, habár nem túl régen történt. Néha-néha rájuk pillantok, de igyekszem nem hátra tekinteni, hanem előre. A jövőre, hogy hová juthatok még el.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Nem teljesen világos a kérdésed így első hallásra, de ha arra gondolsz, hogy mit szeretek csinálni, akkor a változatosság kedvéért maradjunk meg a szokásosnál: film, olvasás, weboldalkészítés. Érdekel továbbá a technológiai fejlődés. A tudomány, természetfilmek, dokumentumfilmek és persze a hobbim, a rajzolás, és minden, ami ehhez köthető.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Változó. Nagyon változó. Van egy réteg, akit érdekel, és értékeli, és van (és ők vannak a legtöbben meglátásom szerint), akiket egyáltalán nem érdekel. Mintha nem is létezne.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon! Minden egyes késznek tekintett munkámon még mindig tudnék javítani, finomítani. Sosem könyvelem el egy munkámat sem teljesen késznek.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Mint említettem, részemről sosincs kész egy-egy munkám sem. Ez részemről egy megrögzött dolog, mivel igyekszem mindenkor és mindenhol a legpontosabban és precízen elvégezni a munkám, történjen az a munkahelyen, otthon, vagy éppen a rajzolás során.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Semmi. Elkezdem, csinálom, és nagyjából ennyi.

Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?

Sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Bármit is tervez az ember előre, az sosem úgy fog történni, ahogy eltervezte. A legtöbb esetben - legalábbis, ha én vagyok a vizsgált alany, akkor még - jól is alakultak a dolgok.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Egyszerű kérdés, de nehéz válasz. Azért nehéz, mert nincs ilyen mottóm, ami a sajátom lenne. Nem is gondolkodtam rajta. Mástól pedig nem idézek, mert az nem a sajátom. De ha valamit mondani kell, hát legyen: csináld azt, amiben jó vagy, és ne engedd, hogy a mások negatív véleményei lehúzzanak. Engedd el őket, és csak csináld!

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Nincs mentorom. Olyan emberek viszont vannak az életemben, akiknek sokat köszönhetek, akik segítettek valamilyen formában, nemcsak rajzolás terén, hanem az életben is: ők a szüleim, a testvérem, és néhány barátom.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Ha éppen nem rajzolok, akkor vagy lustán henyélek, és filmeket nézek, vagy olvasok. És ha már minden kötél szakad, és meg kell csinálni, akkor a házi munka.

Érdekel a szobrászat, a tetoválás, a festészet nem, de a színesben való rajzolás például igen.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Nem, nem volt ilyenben részem.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Egyedül élek, de nem vagyok antiszociális. Szertetem a társaságot, a jó beszélgetéseket, a bulit, a partikat, de sokszor szeretek inkább egyedül lenni, és gondolkodni, és a magam útját járni.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

A palettám túl sokat nem bővült, max. a látásköröm, és a stílusirányzat az, ami esetleg valamilyen szinten kiszélesedett az én esetemben.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Természetesen. Hiszen szeretem csinálni. Megnyugtat, és egy kicsit elzár a hétköznapok bajaitól, zajaitól, amikor rajzolok. Szinte megszűnik olyankor a világ körülöttem.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Ó, nincs kedvenc helyem. Nincs bakancslistám. Én az egész világot szeretném bejárni, hiszen csodálatos helyen, egy színes, csodákkal teli világban élünk.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Olyan nagy terveket nem szövögetek, de vannak terveim a rajzolással, a művészettel kapcsolatban. Mivel csak röpke gondolatokként léteznek ezek a tervek a fejemben, ezért a jelen pillanatban nem is igazán tudok bővebben erre válaszolni.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Nos, ilyen messzi távlatokban sosem gondolkodtam, nem is szeretek, mert mindig van némi változás az ember életében, ami miatt indig, minden másképpen alakul. De szeretnék majd családot, és az is biztos, hogy a rajzolás, az alkotás az az egyik fő szempont, ami iránymutató marad számomra.