Thubakabra

"A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él..." - Szentágothai János

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Ilyenkor mindig az van, hogy egyszerűen nem jut eszembe, mit kéne mondanom. De akkor mondom az ide tartozó legfontosabbat: szeretek alkotni, ez egy tény. Sokszor szinte mindegy is, hogy mit csinálok, csak a nullából épüljön fel valami; ezért szeretek írni, fotózni, sütni és persze rajzolni is. Ritkán van olyan nap, amikor nem alkotnék valamit. És persze mindezt autodidakta tanulási módszerekkel (all hail to the Internet!). De ehhez az is kell, hogy hanyag legyek, így feledkezve meg a szociális médiákon való posztoláson vagy a kreatív cuccok elpakolásáról, ami olykor az azokon történő átbukdácsoláshoz vezet.

Honnan jött a Thubakabra művésznév?

Oh, hát az nagyon kreatívan. Egy nap mély hangján, földet is megremegtetve szólott hozzám az Isten...

Jó, nem így volt, egy kicsit másképp történt, és nem is annyira különlegesen. Még 10+ éve jelent meg egy játék a World of Warcraft és rendkívül rossz internet kapcsolatunknak, valamint nulla pénzünknek köszönhetően egy kalóz szervert állítottunk fel öcsémmel kettőnknek. Mikor végre felállt a szerver, izgalmamban beírtam az első dolgot, ami eszembe jutott: thubakabra, az a vérszívó mitikus lény. Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy nem így írják, hanem chupakabra. Vállat vontam, és megtartottam így. Senki nem fogja ezt használni rajtam kívül, haha.

Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

A belecsöppenést az első páromnak köszönhetem, aki maga is alkotott; ő mutatta meg nekem a Photoshop csodáit meg a wacom táblát. Én meg magamtól folytattam az ismerkedést még a suli mellett. Aztán egy nap mikor a Földrajz alapok vizsgára készültem egy hírhedten szigorú professzor kívánalmainak eleget téve, hirtelen felnéztem a jegyzeteimből, és feltettem a kérdést: "mi a pi***nak tanulom én ezt? Nem is érdekel!"

Másnap már nem mentem be a vizsgára, és elhatároztam, hogy azzal foglalkozom, ami érdekel, még ha sokan rosszallták is a választásomat: a rajzolást akartam.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Mint oly sokan, én is grafittal és fotórealizmussal kezdtem, aztán jöttem rá, hogy ez nem elég kihívásnak. Szóval mentem tovább a digitális festészet világa felé, belekóstoltam a szürrealizmusba egy kicsit, designolgattam keveset, készítettem néhány weboldalt, részt vettem kisebb játék projekteken (sajnos, egyik sem látott végül napvilágot), végül visszatértem a portré készítéshez - reményeim szerint csak átmenetileg.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Én elég eklektikus vagyok mindenben: ez arra is áll, hogy mi az, ami közel áll hozzám. Szinte naponta változik. Van úgy, hogy a digitális festés az, ami közel áll hozzám, van amikor meg az olajjal való absztrakt festés (tényleg, elő kéne megint kapnom azt, haha).

Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?

A saját stílusom még 12 év után is folyamatos keresés alatt áll. Néhányan azt mondják, felismerik a munkámat, de ilyenkor arra gondolok, hogy csak kedvesek akarnak lenni. Mivel állandóan más érdekel, nehéz egy konkrét stílust kialakítani, ezért elég változatos a portfólióm. Talán ezért is választottam a Brandless Artist nevet a boltomnak, ahol saját (és néhány más barátom alkotását) designokat árulok otthoni kiegészítőkként.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Ó, simán! Ritkán van alkalmam eldicsekedni a felszerelésemmel. Először is, kényes vagyok a számítógépem erősségére, a vas kell a Photoshophoz. Illetve az adobe termékekhez úgy általában, melyeket havi előfizetéssel birtoklok. De a legnagyobb büszkeségem a CintiQ 22 Wacom táblám, amit évek gyűjtésével sikerült megvennem. Ezzel szoktam a vonalrajzokat készíteni, míg a tónusozást a Intuos 4 M (ez még a régi pronak számít) táblámmal szoktam végezni.

Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?

Néha számomra ez a kínlódást jelenti. Ez olykor a "muszáj nekiállni, nincs kecmec", mert hát ott vannak a határidők, a megrendelőnek már kell, és be kell fejezni.

De ha saját projekten dolgozom, akkor izgalmat és boldogságot jelent, ami belülről melegít, és bizsergeti az ujjaimat.

A művészetben nagyon fontos az inspiráció. Te miből inspirálódsz, mik azok a dolgok, amik téged megihletnek?

Képek vagy zenék inspirálnak többnyire, de olykor elég csak elmenni egy sétára, hogy valami, akár egy hangulat, inspiráljon. De az is előfordul, hogy csak leülök, és nézem, hogy mi jön ki a kezemből.

Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?

Szüleimnek eleinte nem tetszett, de ettől függetlenül segítettek elindulni a pályámon. Főleg mivel nem nagyon jövedelmezett eleinte, nem tudtam volna fenntartani magamat. Az, hogy fenntartásaik ellenére is támogattak, igen sokat jelent nekem, és mindig is hálás leszek ezért nekik. Még úgy is támogattak, mikor a saját barátaik korholták őket azért, mert nem kényszerítettek engem arra, hogy befejezzem a főiskolát (jelezném, az ország egyik legrosszabb iskolájában tanultam környezettanon, nem sokat segített volna az ott szerzett papír, a tudás meg még annyira sem).

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Én leginkább portrés ember vagyok, szóval a téma sokszor az. Szeretem a kecsességet, a nőies vonásokat, ezeknek a felskiccelése mindig izgató a formavilág miatt.

Másodlagosan szeretem az enyhén absztrakt tájak rajzolását is, ezt főként azért, mert falra akasztható textilre nyomtatva nagyon jól néznek ki. Ezeket árulom is, szóval itt az anyagi vonzat is olyan, ami segít a témaválasztásban. Meg igazából imádom a hegyvidékeket, és mivel az Alföldre költöztem, így tudom csak őket barangolni már.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Nyugalomra. A nyugalom fontos. Ezért van egy zajkizáró fejhallgatóm és egy külön szobám a kreatív folyamatok végzésére, ahová el tudok vonulni.

A saját projektek általában inspirációból születnek, a kezdet az inspiráció formája szerint néz ki. Ha zene inspirál, akkor azt a zenét hallgatom addig, míg jobban körvonalazódik az alkotás. Ha egy kép, akkor abban a stílusban nézelődöm addig, míg van egy kézzelfoghatóbb ötletem. Olykor 3-6 skiccbe kerül ez, mire megtalálom a legkielégítőbb alapokat, amire aztán építhetek.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Az ügyfelekkel. A legtöbben szeretik a munkáimat, tisztelik azt, hogy kreativitást fektetek beléjük, de néha akadnak olyanok, akik egy polcról levehető terméknek veszik, és ez alapján próbálnak ugráltatni. Annál rosszabb kínzást nem tudok elképzelni, mint amikor harmadjára is meg kell nyitnom valamit, hogy két pixelnyire arrébb vigyek egy vonalat.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Portrékat! Meg aktokat. :) Azt szeretem, amikor semmivel sem törődve tudok ezekkel foglalkozni.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Ó, tényleg? Ezt jó tudni! Be kell vallanom valamit, ami miatt hiányos lesz a válaszom: habár vannak kedvenceim, ritkán tekintem meg a hazai alkotók munkáját, szóval fogalmam sincs, merre állok ilyen szempontból.

Hát, a stílusom alakulásában semmi tudatosság nincs. Arra megyek, amerre épp a kedvem visz, aztán meg belekezdek valami teljesen másba. Néha igazán fárasztó, főleg mivel a szociális médiákon az válik be nagyon, ha valaki ugyanabban a stílusban posztolgat. Én ezt nem tudom megtartani. Szóval a művészetem kedvem szerint hajlik mindenfelé.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Jelenleg tájképeket készítek digitálisan, hogy az ilyen repertoáromat is bővítsem. Ezek sok textúrát igényelnek, és izgalmas az, ahogy az innen-onnan gyűjtött textúrákat vegyítem rajtok, eleinte sosem tudom, hogyan fog alakulni a kép. Szóval ez egy olyan téma, amit tényleg csak körvonalakban tudok eleinte.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Szeretnék jobban belemenni az olajjal történő festés világába. Tavaly készítettem már néhány absztraktot, kifejezetten szórakoztatott. De emellett szívesen kipróbálnám az ötvösséget is, vagy jobban belemerülnék a varrásba. Olyan sok dolog van, amivel foglalkoznék!

De a legfontosabb a régóta nyújtózkodó szál újra felvétele lenne: befejezném a regényeim javítását, illetve folytatnám a sorozatot, illusztrálnám őket.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Szerintem igen! Régebb óta írok, mint rajzolok, szóval jó lenne visszatérni rá kicsivel több szabadidővel.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Számomra a szórakozás az, amikor nem megrendelésre dolgozom. Szóval mondhatom azt, hogy a saját projektekkel történő foglakozás is kikapcsolódás. De vannak azért hétköznapibb dolgok is, amelyek kedv szerint váltakoznak esténként: olykor az olvasásra kattanok rá, valamikor a videójátékok foglalkoztatnak (most épp a Witcher 3-at próbálom végigjátszani), néha sorozatokat nézek, és van úgy, hogy berakok valami gagyit a Netflixen és közben puzzle-özök.

Jut eszembe, voltak azok az idők, amikor barátokkal beültünk valahová sörözni, azt nagyon szerettem a régmúltban, amikor még lehetett ilyen extrém sportokat űzni.

Ha szeretnénk az alkotásaiddal jobban megismerkedni, akkor hol tehetjük ezt meg?

Többnyire Facebookon posztolok, amikor nem felejtem el.

https://www.facebook.com/Thubakabra/

De igazából rengeteg helyen fent vagyok Thubakabraként.

Van személyes portfólióm is, de azt sem frissítettem már egy ideje. Többnyire azért, mert nekiálltam dolgozni egy új weboldalon (mert azt szinte minden évben újítani kell, haha), és addig nem akartam feleslegesen foglalkozni vele.

Ha már a reklám helye, idetenném a blogomat is, ahol meg mindenféle dologról szoktam posztolni - ezt is rapszodikusan: www.thubiblogol.hu

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Csak akkor személyeskedem, amikor nagyon rossz hangulatban vagyok, ilyenkor jönnek a negatív kisugárzású alkotások, amik visszanézve, annyira nem is rosszak.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

A "művészet" szó maga szerintem mindig is szubjektív volt, képlékeny és folyamatosan változó. Valaki szerint a tömegek elfogadása kell ahhoz, hogy a művészet meglegyen, néhányan meg úgy gondolják, hogy egy begyöpösödött nagymesterek köre mondja meg az igazat ezzel kapcsolatosan. Ilyen szempontból is változik, hiszen az elmúlt tíz évben már sokunk az internet világában leszünk ismertek, és nem feltétlenül azért, mert valódi művészetről van szó: emellett most már a marketing ismeretek is fontosak, tudni kell azt, hogyan és mikor kell posztolni és mennyit. Ezért lehet az, hogy egy teljesen hétköznapi alkotó lesz a "művész", mert egyszerűen több laikushoz jut el az alkotása, így a tömeg kikiálthatja művésznek.

Ilyen szempontból sokszor én nem is érzem magam művésznek, főleg mivel csak ritkán jut időm saját, érzelmi alapokon vagy valós kreatív folyamatokon nyugvó képeket kreálnom. Mert szerintem az igazi művészet ezeken nyugszik, és nem a technikán vagy hogy mennyire sikerült pozicionálnom egy posztot.

Amúgy meg egyszerűbb "Freelancer Artist" címen dolgozni, mint "Freelancer Aritst-like something"-ként definiálni magam mások előtt.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Többnyire már úgy állok neki valaminek, hogy van ötletem rá, de természetesen ahogy nekiállok, már változik is valamennyit, nüansz dolgokon alapulva.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Tavaly elvesztettük apósomat, idén pedig sógoromat, ami rendkívül megviselte jövendőbelim családját. Amikor most karácsonykor anyósom elpityeredett a családról készült rajz láttán, amit neki készítettem több fotó alapján, és amin mindannyian rajta vagyunk az elhunytakkal együtt, igazán büszke voltam. Számomra ezek az igazi elismerések, amikor valaki szívből örül a munkámnak.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?

Az egyik elvárás az, hogy érts a marketing nyelvén, ami kicsit kikoptatja a művészet romantikáját, és businesst csinált belőle. És ott van persze a többnyelvűség: enélkül nem megyünk semmire, muszáj kicsiny országunk határain túlra pillantanunk, ha tényleg boldogulni akarunk.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Néha takarítom a gépemet, és ilyenkor meghökkenek, ahogy ránézek egy-egy régi alkotásra. Emlékszem arra, hogy mennyire élveztem, de mennyire aggódtam is a jövőt tekintve akkoriban. Nem tudtam, hogy sikeres lesz-e az egész, mégis beleadtam mindent, mert meg akartam tanulni a fortélyt.

Sokszor ezek az alkotások megmosolyogtatnak, főleg azért, mert emlékszem, hogy abban az állapotban voltam, mikor keveset tudtam, és ezért azt hittem, hogy sokat tudok (a "minél több tudsz, annál kevesebbnek érzed" alapján). Ettől már óvva intek minden kezdőt, mert rendkívül lelassíthatja a tanulási folyamatot.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Videójátékokat, sorozatokat, könyveket és filmeket. Éljek rendes példákkal? Nehéz lesz, mert ebben is nagyon változatos vagyok... szinte minden érdekel, és ez is a hangulatomon alapul. A romantikustól kezdve a thrilleren át az önsegítő/tanító témákig minden.

Talán egy kiemelkedő téma a real crime, szeretek sorozatgyilkosokról és egyéb deviánsokról podcasteket hallgatni, filmet nézni vagy olvasni. Főként azért, mert ezek az emberek a pszichológiai skála legextrémebb részén állnak, minden más mellettük teljesen normális lesz, és valamiképp magyarázatot is ad a normál pszichére ez a kontraszt. Szeretem a sötét témákat bármiben, ad egy érdekes perspektívát a mindennapi élethez.

Talán ez így most meglepő volt, de még mindig jobb, mintha mulatóst hallgatnék egész nap. :)

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

A laikus embereknek általában minden művészet, ami szerintem szép is tud lenni. De egyébként általánosságban lenyűgöző tud lenni az számunkra, ha nem értjük azt, hogyan is jött létre egy alkotás vagy miként juthatott eszébe ez valakinek, és ilyenkor jön az ámulat. Sokszor ez bőven elég.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Elképesztő mértékben vagyok kritikus, annyira, hogy sokszor egy hét sem telik el a kép megalkotása óta, már úgy érzem, hogy semmit sem ér. Persze ez alól van kivétel, de többnyire ez uralkodik bennem. Ez nem feltétlenül rossz, mert sokszor ez visz előrébb, hajt arra, hogy tanuljak többet vagy próbáljak ki mást.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Egy rajz sosincs kész! Az úgy megy, hogy egyszer csak lekensz magadnak egy képzeletbeli maflást, és azt mondod: na jó, ezt most már abbahagyom. Ez egy érzés, amikor a sok kis darabka összeáll, és ránézve ott van az a kép, ami már kielégítő valamelyest.

Az idő pedig 1-18 óra időbe telik. Hát igen, tényleg sok mindentől függ! :)

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

A reggeli kávé nagyon fontos, anélkül akár meg is pukkanhat a világ ott, ahol van.

Szeretem amúgy bekészíteni a fontos eszközöket előre, akár elindulok egy inspirációs útra, hogy több kreatív energiám legyen.

Az eddigi pályádon a váltások, változások mennyire jelentenek gondot?

Általában nem jelentenek gondot, mivel az otthonról történő munka igazán flexibilissé tesz. Persze vannak olyan esetek, amikor a problémák nem engednek alkotni, olyankor át kell küzdenem magam rajta, hogy újra visszataláljak hozzá.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Csak a kitartó gyakorlásra van szükséged.

Nagyjából ezt mindig elmondom valamilyen formában, mikor egy kezdő alkotó fel akarja adni és azt hiszi, hogy neki nem fog menni vagy rossz úton próbál fejlődni. Sokan nem értik meg, hogy a gyakorlás az alapja mindennek, nem pedig az, hogy milyen drága eszközön nyomod - jó, nekem van drága felszerelésem, de ne felejtsük el, hogy eleinte egy pár ezer forintos genius táblán rajzoltam, és csak 4 év mindennapi rajzolás után vettem meg az intuos táblámat.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Nagy hatással első párom volt rám, hiszen ő indított el az alkotás útján. Még most is barátok vagyunk, ha ritkán is beszélünk. Nélküle nem tudom, hogy nekiálltam volna-e az alkotásnak. Minden bizonnyal igen, de ki tudja, hogy mennyi évet pazaroltam volna el nélküle?

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

A célkitűzés az, hogy elég legyen a passzív kereset (design eladás) arra, hogy tudjak mellette saját projektekkel foglalkozni.

Hobbim sok van, a legkedvesebb talán a sütés, amit nagy odafigyeléssel szoktam folytatni, ténylegesen a legalapvetőbb dolgokat is magam által készítve. Páran mondták már, hogy pénzzé kéne tennem a sütést valahogy, de akkor már nem lenne hobbi. Szóval marad az, hogy sütök magamnak, páromnak, családnak és barátoknak.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Úgy, hogy mindenbe bele akartam kóstolni, ez a kíváncsiság rengeteget bővített a látókörömön, ízlésemen.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Nehezebb anyagi időszakokban azt szoktam mondani, hogy jobb lett volna programozónak menni (ha módomban állt volna tudni azt, hogy ez egy jól fizető szakma), de általánosságban túl sok élvezet van az életemben: nem kell bejárnom sehová, nincs főnököm, az időmet én osztom be, és akkor megyek szabadságra, amikor a munkamennyiség megengedi. Ezt nem akarnám elhagyni.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Én akarok Végtelen Energia kapitány lenni. :) De a Szuper Memória Woman sem lenne rossz!

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Érdekel Amerika olyan szempontból, mert a pop kultúra zöme innen jön. Meglátogatnám az olyan helyeket, amiket eddig képeken, filmeken láttam. A másik hely pedig Japán, mert mindig lenyűgözött ez a számomra teljesen idegen és rendkívül színes kultúra.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Valahogy a kettő keveréke vagyok, bár a sorsszerűség helyett talán inkább az van, hogy "majd csak lesz valahogy". Sok mindent kipróbálok, és megnézem, hogy mi lesz belőle: ha pedig valami láthatóan beválik, akkor tervezni kezdek vele.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Olyan emberként, aki kicsit biztosabb a tudásában, amúgy minden nagyon hasonló marad. :)