Sonaera

"Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a művész agya, technikai tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. A festékből így lesz szépség, így válthat ki belőlünk csodálatot vagy éppen megdöbbenést. A festéket a művész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikáció révén jön létre." - Dick Swaab

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Sonaera művésznév alatt alkotó, egészségügyben dolgozó konduktor (Pető Intézet-féle, nem a karmester), gyógy-és sportmasszőr vagyok. Hobbiművész vagyok, vízfestékkel dolgozom. Kedvelt témáim közé tartozik a spiritualitás, érdekelnek a csakrák, az energiarendszer működése, a karma, szeretek tarotkártyát vetni, szimbólumokat olvasni, érdekel az emberi test, és a lélek, mely mögötte van. Nagy rajongója vagyok a családi témáknak, bizonyára akik tudnak a művészetemről, az ilyen jellegű képeimről ismertek meg. Ezen felül szeretem az élet nyers és szép oldalát bemutatni.

Honnan jött a Sonaera művésznév?

Nagy rajongója vagyok Thomas Bergersen zeneszerző munkásságának, ő írta a 'Sonera' nevű dalt, melyet azonnal megszerettem, amint az albumot hallgattam. Később a mozikba került egy film, mely szintén közel áll a szívemhez, a Felhőatlasz; a film lényege, hogy életeken át minden és mindenki összefügg, és ez az üzenet hirtelen még több értelmet nyert, amint kiderült, hogy a 'Sonera' a Felhőatlasz előzetesének zenéje. Úgyhogy apró változtatással magamévá tettem, mert úgy éreztem, megszólított.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Hobbiművész vagyok és jelen terveim szerint soha nem is lesz szakmám a rajzolás, úgyhogy engedelmeddel megfordítanám a kérdést: mi volt az a pont, amikor rájöttem, miért nem szerettem volna ezzel foglalkozni. Erre a válasz pedig az, hogy számomra a festés a legőszintébb formája a befelé fordulásnak és az üzenetátadásnak, így sosem tudtam magamat elképzelni, ahogy napi 8-10 órában mások által elképzelt művészeti anyagokat készítek. Sosem bántam meg, mert úgy érzem, egy olyan stabil, a mókuskerékből kiemelő hobbim maradt, amelyhez csak én nyúlhatok, szent és sérthetetlen.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Vízfestékkel festek és ceruzával, tűfilccel vázlatolok, tehát tradicionálisan dolgozom. Kiskorom óta rajzolok, vízfestékkel pedig 13 éve festek. Gimnáziumban kezdtem, mert úgy gondoltam, gyorsabban tudok majd vele színezni, mint ceruzákkal. Azóta pedig ennél a módszernél maradtam, és még mindig - igazából vég nélkül - tanulom.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Nagyon szeretem a vázlatkészítés folyamatát; talán azért, mert sok skicc jellegű firkát is készítek, és azoknak mind van egy üde frissessége, lendülete. A másik, amit szeretek, az alapszínek felvitele papírra. Az akvarell egy kiváló eszköz arra, hogy az ember eljátsszon a színekkel, átmenetekkel és hangulatot teremtsen már ennyiből. Szeretem a készítés folyamatának játékos, könnyed részét, elvégre főleg emiatt is csinálom.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Sajnos nincs a hátam mögött akadémiai művésztudás, talán azt a három évet leszámítva, amit 11-14 éves koromban töltöttem rajz tagozatos általános iskolában. Sosem számítottam kiemelkedő tehetségnek, úgyhogy a művésztanárok túlnyomó része nem fektetett belém sok energiát, de legalább soha nem is volt velem szemben nyomás vagy elvárás. Ironikus módon akvarellezni kifejezetten gyűlöltem ez idő alatt, nem kifejezetten értettem meg, hogyan kellene használni. Egyebekben egy országosan erős, nyelv tagozatos gimnáziumban tanultam, majd pedig a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetének (most már SOTE: PAK) hallgatója voltam, illetve még sok más, kisebb tanulmányi közösség tagja.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Csak tradicionális eszközöket használok, tehát van 5-10 tűfilcem, 4 db ecsetem (egy rakás tartalékkal), 200-300 gr-os vázlattömbjeim, két aktívan használt akvarellkészletem és két vizes tálam. A tűfilcek márkája Shinhan Touch Liner (0.1 - 0.5, barna, pink, fekete), a vízfestékek Winstor&Newton, Superior 58 darabos készlet, a vázlattömbök pedig mindenhonnét érkeztek, de a legelégedettebb a Canson XL Aquarelle 300 gr-ossal vagyok eddig. Sajnos technikai neveket nem tudnék sorolni, mert tapasztalatból tanultam, így inkább azt mondanám, hogy nagyon vizesen festek, ahogy talán akvarellhez "illik" is (régen pont fordítva, olyan szárazan festettem, hogy egyszer majdnem beadtam egy művészetis diáknak, hogy olajjal dolgozok).

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Mivel introspektív a művészetem, ezért főként olyan témákat dolgozok fel, amelyek mélyről érkeznek. Szeretem buzdítani is a többi művészt arra, hogy ha tehetik, alkossanak olyan témában, amely örömmel tölti el őket, mert meglátszik. Megérzik az emberek, hogy egy alkotásban szeretet, és nem csak teljesítménykényszer van. Hozzám legközelebb a spiritualitás és a családi témák állnak, és mivel mindegyik rengeteg potenciált rejt, ezért szívesen dolgozom velük, sokszor saját karaktereken keresztül bemutatva.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

A hátráltató gondolatokkal, amelyek - szerintem - minden művész fejében ott vannak: "Erre senki sem lesz kíváncsi", "repetitív vagyok", "mit fognak rólam gondolni, ha ezt megosztom", "úgysem érti meg senki" (igen, tipikus). Ezeket a kérdéseket sokszor szorongás okozza, mely alaptalanul is fight or flight reakcióba állítja a szervezetet. Ma már tudatosan szelektálom ezeket a gondolatokat, és minden, ami nem a konkrét valóságot fedi le és/vagy negatív töltetű, azt egyenest a kukában landol.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Embereket imádok festeni. Szeretem az emberi anatómiát, szeretem a formák szépségét és a közlés erejét. Szeretem továbbá újraalkotni az élet nyers, szép jeleneteit. Gondolatot, érzést, ihletet: ami ad.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Szeretek történeteket mesélni, rajzolni és néha meglep, milyen szimbólum bukkan fel egy-egy rajzomban a történetek írása során. Sokat elmond a saját egómról és a tudattalan állapotáról. Kézenfekvő témánál maradva: a gyermekvállalás témája számomra a termékeny művészi gondolatokat, kisgyerekek rajzolása pedig az ötletekkel történő könnyed, őszinte játékot szimbolizálja. Az, hogy pillanatnyilag melyik témával rezonálok, sokat elmond rólam és befolyásolja a kész kép erejét is, vice versa.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

A stílusom inkább csak kialakult. Úgy tanulok, mint mindenki más: megnézem, mely eleme tetszik egy másik művész munkásságának, tanulmányozom, gyakorlom és interiorizálom a stílusomba. Minden művész barátom hatott rám így vagy úgy. Nem tudnám kihez hasonlítani összességében a stílusomat, és ez szerintem így jó.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Konstans témáim a spiritualitás és a családi témák, a történetmesélés. Pontosítva most leginkább az anyaság, a teremtés, a csakrák és élettani hatásuk érdekel. Minden összefügg. Továbbá prioritást élveznek a saját karaktereim történetének kifejtése. Nagy hangsúlyt fektetek a mesélés folyamatára. Erősen terápiás hatással bír, még akkor is, ha nem konkrét személyes élményeket helyezünk bele a történetbe.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Sok mindent kitanulnék, de mindenképp egészségügyön belül. Szívesen tanulnék még több neurológiát és nőgyógyászatot. Esetleg tanulnék még Keleten, vagy magánvállalkozásba kezdenék.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Igen. Bár szerintem nem túl nagy változás egyik sem.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

A rajzolás az elsődleges kikapcsolódási formám. Ezen kívül szeretek (szigorúan amatőr szinten) sportolni, edzeni, kicsit jógázni, pranayamázni, meditálni. Éppen mi kell egy nap után.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Teljesen személyes és mindig így alkotok. Ritka alkalom, amikor nem, de akkor tudatosan vállaltam, például megrendelések esetén; bár olyankor is törekszem, hogy élvezzem a folyamatot és "benne legyen" a szívem a kért képekben.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

Azt látom és tapasztalom, hogy az Y generáció szülöttei sokkal gyorsabban és hatékonyan sajátítanak el technikai tudást, és ez által nekik az elismertség, siker és a felfedezettség sokkal hamarabb jön (mivel a közösségi médiát is jobban használják). Nyilván egyénenként változó is, ezért általánosítani csak óvatosan szabad, de tény, hogy a média minden területén (videó, zene, képzőművészet, cosplay, stb.) vannak nagyon fiatal, kiemelkedő képviselők. A kérdés inkább az, hogy prioritás-e a siker, és, hogy képes-e a lélek egészséges maradni közben.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Engem bármi képes inspirálni, ezért nekem egy hangulat, egy benyomás már elindít a gondolkodásban. Ellenben mindig papíron kezdődik a tudatos munka, amikor látom is, mit és hogyan tudok megvalósítani.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Mindegyikre, amelyekben seggbe rúgtam a negatív automatikus gondolataimat. 

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Nem vagyok szakmabeli, de ahogy látom, rengetegnek. Piacképesség, stílus, trendek, árszabás, akadémiai tudás, "minőség"... Minden tiszteletem annak, aki ezt a pályát választja és érzelmileg rendben van (létezik ilyen?). A lelküket viszik a vásárra, amelyet hozzá - és hozzá nem -értők szubjektív és objektív szempontokból cincálnak szét; éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a művészek tudják, hogy amit alkotnak, annak értéke van, főleg akkor, ha őszinte.

Az általad megformált karakterek sok mindenben eltérnek egymástól. Te hogyan gondolkodsz a karaktereidről?

Minden karakterem egy-egy életszakasz történetét reprezentálja, a személyiségem szerves részét képezve. Volt időszak, amikor kellett egy olyan (akár fikcionális) társ, aki nagyon empatikus, aki tudja, mit jelent spirituálisan növekedni, egy másik, aki megmutatta, hogy minden nap talpra lehet állni és karizmával, kitartással hatni az akadályokra és az emberekre. Mostanában kell olyan, aki megtanít arra, hogy az egyszerűségben nagyszerű szépség rejlik és egy másik, aki eszembe juttatja, hogy a könnyedség és a hála sok mindenen segít felülemelkedni. Attól függetlenül, mely szereplőre van éppen "szükségem", mindegyikőjük aktuális és szeretett részei az életemnek. Sokféle vagyok és örülök, hogy a jin és a jang minőségek is erős, stabil, őszinte reprezentációt kapnak konkrét karakterekként. Ismét előjön a történetmesélés, az alkotás lelki egészségfenntartó szerepe.

Mi az, amit kiindulópontként bevittél a munkafolyamat kezdetén, és mit tettek hozzá ehhez a többiek?

A lelkemet, a lelkesedésemet és a bátorságomat hoztam. A többiek adtak ehhez támogatást, volt, aki érzelmit, volt, aki technikai tanácsot, volt, aki inspirációt. Erre hasznos a szociális média; rengeteg jóindulatú ember tud segíteni, ha elbizonytalanodnál.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Alapvetően emberekkel foglalkozom, így minden nap kapok "szocio-koktélt". A barátaim többsége szintén introvertált, vagy befelé fordulóbb extrovertált, akikkel kölcsönösen követjük egymás életét és munkásságát, alkalmankénti nagy beszélgetésekkel, így azt hiszem, mindannyian értjük és tiszteljük egymás igényeit. Néha azonban tényleg nehéz. El kell fogadni, hogy még tanuljuk a priorizálás folyamatait szociális kapcsolatok terén is és néha hibázunk.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Időnként igen (nem vagyok nosztalgiás típus). Szeretem őket, lelke van mindegyiknek. Nyilván voltak bakik és rengeteg kidobott firka, de ami megmaradt, és ami kukába került, mind okkal történt. Szeretem a lassú, de stabil folyamatot és fejlődést, amelyen végigmehettem (és megyek) a művészet kapcsán.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Média szempontjából inkább zenét hallgatok: klasszikusokat és szimfonikus metált főképp. Szeretek olvasni, szakkönyv-bújó vagyok, a regények közül csak néhányat kedvelek igazán. Néha meghallgatok egy-egy TED Talk-ot vagy megnézek egy speedpainting videót.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Ez egy nehéz kérdés, mert egyénenként eltérő, mindenesetre szerintem erősen összefügg a pszichológiával. A mai emberek sok mentális nehézséget hordoznak a lelkükben, így a művészettől sokan két 'megoldást' várnak: vagy, hogy rezonáljanak a sebekkel, modern mesék, történetek formájában, fantasztikus világban, távol a mindennapok terheitől (kicsit úgy képzeld, mint a 19. század passzív romantikusait), de lehetőleg sok drámával, hogy a feszültség oldódjon, vagy épp az ellenkezőjét, a szépet, a könnyedet, a "könnyen emészthetőt". Egy szűk réteg keresi mindkettőt, kisebb mértékben adagolva. Ezek szerintem szép coping mechanizmusok, melyek közül egyik sem jó vagy rossz, ellenben mesélnek a pszichéről, a személyiségről.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Saját magával szemben az ember mindig kritikusabb, így nekem is egy standardem, amit szeretek megugrani. Ha nem sikerül, persze csalódom, de legalább már nem ostorozom magam, hanem elfogadom a tényeket. Az újrahangolás, újrakezdés híve vagyok.

Azok a munkáid, amelyeket megrendelésre készítesz, mennyire képezik részét az "univerzumodnak"?

Általában téma szempontjából olyan megrendeléseim vannak, amelyek illenek a profilomba, tehát valahol részei, de konkrétan nem szoktak a történetem elemei lenni. Többségében szülő-gyerek és párkapcsolati dinamikák ábrázolásával keresnek fel és ezeket nem is bánom.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Egyetlen rajztanár szavai maradtak meg bennem az általános iskolás éveim alatt: hogy egy kép akkor kész, ha 80%-os. Sokáig nem tudtam ezzel mit kezdeni, de most azt hiszem, kezdem megérteni. Nekem akkor kész egy rajz, ha ránézek, azt látom, hogy "ezen még tudnék itt-ott részletezni, de minek?" és az üzenetet jól kommunikálja. Sok túlcsicsázott rajz tanított meg arra, hogy az egyszerű nagyszerű; és kifejezetten nehéz! Egyébként egy átlagos festményt vázlattól a festés lezárásáig kb. 4 óráig készítek.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Szeretek előzetesen kutatómunkát végezni a részletekhez. Referenciát környezeti elemekhez (épületek, természeti táj) vagy tárgyakhoz (ruhadarabok, frizura) szoktam használni. Ez elég sok biztonságérzetet ad. Illetve ha valakiről rajzolok, pl. portrét, szeretem előbb kicsit skiccelgetni az arckaraktert, hogy a "kezemben legyen" a megfelelő forma - ha erre van lehetőség.

Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?

Voltak olyan művész barátaim, akikkel már nem tartom a kapcsolatot. Sokat tanultam tőlük, mindannyian másra tanítottak, így hálás vagyok nekik, és örülök, hogy saját utakon megyünk tovább. Másféle elválásom nem volt. Ezek egy ideig fájtak, de nem annyira, hogy a művészetemet befolyásolták volna. Addig járjuk közösen az utat, amíg dolgunk van egymással, a dolgunk pedig ez által bevégeztetett, és ez így jó.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Felvállalni az ötleteimet, megérzéseimet, gondolatvilágomat mások előtt. Még mindig kicsit félénk vagyok néhány tekintetben, úgyhogy ez még mindig folyamatban van.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Ami a művészetre vonatkozik, az talán az lenne, hogy mindenki tudja: a kreativitás, a teremtés és az életöröm a testben mind egy helyen tárolódik. A tiszta kreatív energia boldoggá tesz és gyümölcsöt hoz, hasonlóképp, mint a szex, akár gyermekáldás, akár "csupán" örömszerzés a cél. Ha sok a szeretet benne, erős lesz. Szerintem sok art block gyökéroka is, hogy eltűnik az öröm a készítésből.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Természetesen felnézek több művészre, akiknek az eszmei- és technikai művészeti értékeik magasan az enyémek felett vannak, de rám tényleg mindenki hatással van, tehát ha művész vagy és rám írsz, valószínűleg fogok találni olyan elemet, amely szerintem potenciálisan erős a művészetedben.

Ellenben az előbbiek közül néhány név: Riikka Auvinen, Chiara Bautista, Marcos Beccari, Katie Huon, Victoria Gedvillas, Hieu Nguyen.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Heti 4x napi 9-12 órában dolgozom egy egészségügyi centrumban, úgyhogy ebben a négy napban sok mindenre nincs idő. Egyébként a testmozgás nagyon sokat ad a mindennapokhoz, úgyhogy arra helyezem a hangsúlyt. Szívesen tanulok, olvasok is, kifejezetten érdekel a neurológia, a keleti gyógyászat, a női életszerepek, a sporttudomány, a szexuálpszichológia...

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

A főállásomnak mindenképp, emberekkel dolgozom, így sokszor nevetünk egymás bakijain (van ám, hogy a terapeuta is olyan fáradt, hogy a triceps brachii helyett a triceps femorist kezdi matatni, te meg csak pislogsz, amikor félénken megkérdezik, hogy "de kedves kisasszonyka, mik a tervei ott lenn"). Egyébként sok boldog pillanatot okoz mind a művészet, mind az egészségügy, konkrét emléket nem tudnék felidézni.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Teljesen.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Szeretnék tudni mindennek és mindenkinek segíteni (!) meggyógyulni. Sokszor a betegségeinknek lelki oka van, és a tanulási folyamaton (sajnos) végig kell menni, hogy saját magunkat gyógyítsuk, de szeretnék embereknek mondjuk csak egy pillanat alatt erőt, kitartást, és tiszta energiát adni, hogy menjen az öngyógyítás. Ez jelen pillanatban sem lehetetlen (jóga, reiki, prana nadi, ayurvéda, stb), de szeretném, ha ezt csak úgy, pikk-pakk tudnám és effektíven tudnám használni. Nemcsak embereket, állatokat és növényeket is szívesen gyógyítanám. Valahogy a levegőt is. Tényleg mindent.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Magyarországon több csodahelyre, amúgy pedig Tibetbe mindenképp el szeretnék jutni. Talán Japánba is, átmenetileg.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Is-is. Tervezek, vannak céljaim, de tudom, hogy akkor jönnek el, ha bejártam az utat és készen állok rá.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Borzasztó klisé, de nagyon szeretném, hogy ökoszisztéma szerint egészségesebb és sokkal (!) tudatosabb, világban élhessünk, jóindulatú, spirituálisan emelkedett emberekkel. Én 10 év múlva ezen (is) fogok dolgozni; remélhetőleg majd két cinkos kisboszorkány lurkóval az oldalamon.