Senga

"A művész mind megértő, márpedig az életben a legfontosabb a megértés; talán a festőművészek vidámsága is ezen alapszik, tudniillik a megértésnek van komoly és van vidám fajtája, és még senki sem döntötte el, hogy igazából melyik az előbbrevaló. A legmegfelelőbb talán mégis a harmadikfajta: a nyugodt megértés." - Thomas Mann

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Vadnai Ágnes vagyok, Budapesten élek. Díszítőszobrász a szakmám, ami jó alapot adott a háromdimenziós látásmódhoz. Gyakorlatilag minden érdekel, ami az alkotósról szól és amit lehet ki is próbáltam az évek alatt.

Honnan jött a Senga művésznév?

A Senga nem művésznévnek indult, hanem úgymond márkanévnek, amin gondolkodtam mi lehetne, ami egyszerű, frappáns és én vagyok a nevemből gondoltam, de az Ágnes túl gyakori aztán csupán megfordítottam, így lett Senga. Sokan először SZ-szel ejtik, mert azt hiszik angol szó, de S-sel ejtendő. Aztán elkezdtek Sengának szólítani és mivel már említettem, hogy az Ági gyakori és körbe kell nézzek, hogy hozzám szólnak-e így elfogadtam, mert akkor biztos, hogy engem említ.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Én mindig is alkottam. Már óvodába is meglepődtek a rajzaim minőségén. Akkor vagyok a legboldogabb amikor alkothatok és erre minden lehetőséget megragadok.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig? Mióta érdekel a szobrászat?

Hogy díszítőszobrász lettem az csakis a szerencse műve volt. És azóta is áldom ez! Diszlexiás vagyok, amit általános iskolában nem vettek észre vagy nem foglalkoztak vele. Így nagyon rossz tanuló voltam, hisz ha nehézségbe ütközik, hogy elolvasd magát a feladatot is, akkor a megoldásra sokkal kevesebb időd jut. És ez minden tárgyra igaz. Bár a rajz eredményeim kitűnőek voltak, de a rajzórákon unatkoztam, mert az iskola nem fektetett erre hangsúlyt. Nyolcadikban ilyen jegyekkel a továbbtanulás szinte esélytelen volt, de ha mégis valami művészi iskolát néztünk. Szerencsére akkor indult az akkor Bokányi Dezső ipar és képzőművészeti iskola szakközepes része, ahova kb. minden jó kézügyességgel rendelkező diákot felvettek. Nem tudtam mi az a díszítőszobrászat, (ami azóta meg is szűnt) díszítőfestőnek sokan jelentkeztek és mondták szobrásznak nagyobb az esélyem a felvételre. Így oda jelentkeztem. Utólag nagyon-nagyon örülök neki.

Minden folyamatot én végzek a projektjeimben. Persze felhasználok kész dolgokat is. De mindent én találok ki. Én tervezem meg. Én állítom össze. Ezért teljesen egyediek a legelső mozzanattól.

Én minden folyamatot szeretek. Hisz amíg összeáll például egy fejdísz az sok és összetett munka. Egyik nélkül nem lenne a másik és nem lenne teljes. A szobrászat azért mindig a kedvenc marad, de például a tetoválást is nagyon szeretem, rendkívül jó érzés amikor kialakul a végső alkotás, pedig ez a két dolog úgy tűnik távol áll egymástól, de mindkettő művészet és alkotni, jó!

És nem szoktam magam definiálni, bár amikor idegen megkérdezni mivel foglalkozom az fogas kérdés. Én alkotó ember vagyok. Mások polihisztornak mondanak. Talán az a legjobb megnevezés.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Miután végeztem díszítőszobrászként (egy kis dicsekvés: igazgatói dicsérettel és Arany lanzetta díjjal) restaurátornak akartam továbbtanulni, mert imádom a régiségeket. De sajnos többszöri próbálkozásra sem sikerült. Nem adtam fel, sokat dolgoztam segédrestaurátorként és így mesterektől tanultam meg a szakmát, a munkáim során. Dolgoztam a gödöllői, hatvani Gassalkovitch kastélyban. Megtanultam a fényaranyozást, a fa tisztítását javítását. Dolgoztam a Zserbóba, a Bazilikába, Párzsi udvarban..stb. Munkáim során megtanultam fát restaurálni, követ, gipszet, kerámiát, templomi festmények, hatalmas ólomüveg ablakok restaurálásában is segédkeztem. Ismerem a hobbitechnikákat voltam eladó majd boltvezető is hobbiboltban. Dekoráltam szerepjáték klubbot, kirakatot, belső tereket. Amikor válság volt és nem volt munka, gyárban dolgoztam és közben tanultam meg tetoválni. Több amerikai film díszletében dolgoztam. Szóval én minden egyes lépésemmel, tanulni próbáltam. Új dolgokat megismerni és azt megtanulni így most ezzel a tudással tudom megalkotni a saját elképzeléseimet.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

A fent felsoroltakból szinte minden tudást használok. De a legtöbbet a filmdíszletek világából. Ott sok speciális anyaggal ismerkedtem meg, ami megkönnyíti egy fejdísz elkészítését. Hisz ezeknek azért könnyűnek kell lennie hogy elbírja a modell. Igyekszem kényelmesre is csinálni, hisz van amikor például egy fotózás több óráig is eltart. És mindemellett strapabírónak is kell lennie. Mert ezeket szállítani is kell. Nem lehet mindenhova kocsival vinni. Másztam már velük "hegyet" voltak homok, kőbányában, elhagyott gyárépület legfelső szintjén. Szóval bírniuk kell.

Jelenleg van egy teljesen felszerelt műhelyem ahol tudok alkotni. És mellette egy bemutató tér a kész dolgokkal stílusosan berendezve, ahol fotózások is szoktak lenni.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Én alapvetően goth vagyok. Innen indult minden. Szeretem a sötét világot, a misztikumot a koponyákat, szarvakat, míves gyertyatartók régiségek. Fantasyt, sci fi-t, más, elvont, fantázia világokat..stb. Egy adott témához elég egy kép vagy film amit nézek, vagy a tavasz illata vagy valaki feldob egy témát és igen ezt meg kell csinálnom. Sokat inspirálódom a netről és rengeteget tanulok is, nagy segítség. Mindig van épp aktuális kedvenc, de mivel nekem a fejem tele van ötletekkel, tervekkel csak egy szikra kell, hogy épp mit csinálok meg. És persze pénz és idő függvénye minden.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

A pénz és idő kombó a folyamatos problémám. Nos, főleg a pénz. Ehhez rengeteg alapanyag kell. És mindenből több féle. Vannak kis tételű dekorok, de abból is sok és sokféle kell és én ipari anyagokkal dolgozom és azok nagyon drágák. Általában a pénzhiány szab gátat az alkotásnak.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Most teljesen belezúgtam a fotózások, fejdísz, kiegészítők stylist világába. Nagyon sokoldalú feladat most ez a nagy kedvenc.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Én sosem szerettem beállni a sorba. És nem nagyon érdekel más véleménye és egy bizonyos kor után meg pláne. Ebből persze sok konfliktusom volt. Egyszerűbb és elfogadottabb követni az épp általános trendet az elfogadottabb dolgokat gyártani. Úgy valószínűleg sikeresebb lennék. De az nem én vagyok. Én nem csinálok mást, csak magamat adom. Mind az életben, mind az alkotásaimban. Úgy gondolom egy alkotó ember, ha nem azt teszi ami saját maga akkor sohasem lesz egyedi amit csinál.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Most éppen egy Szűz Mária fejdíszt készítek. Gyakorlatilag egy kis oltárt építek a fejdíszre szoborral, szoborfülkével, gyertyákkal. Nos, ez nagyon megosztó téma lesz, ha elkészülnek a képek, mert természetesen teljesen kiforgatjuk az adott témát. De, erről nem árulok el többet, majd ha meglesznek a képek, meg lehet nézni.

Ahogy látom, formavilágod néhol természeti benyomásokat tükröz, finoman kidolgozott motívumok köszönnek vissza, néhol pedig origamira emlékeztető éles szögeket, absztrakt geometriai formákat láthatunk. Mi az oka ennek a kettősségnek?

Engem több stílus érdekel. Igazából mind, persze van, ami közelebb áll hozzám van, ami nem annyira. Szeretem a finom kecses szecessziós levélmintákat ami szinte mindenhol megjelenik, de ugyanakkor az absztrakt elvont formavilág is vonzó. Szoborsorozataimban is van, ami a régi korokat idézi és van az elvont, modern stílusjegyeket megalkotott mixed media szobraim.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Én is szoktam járni koncertekre, színházba, kirándulni a természetbe, mondjuk a jelenlegi helyzet miatt nem sajnos. De azért a legnagyobb öröm, ha alkothatok és látom ha elkészül egy általam megálmodott tárgy. A hab a tortán az elkészült fotó, ami azért csapatmunka persze és ha az másoknak is tetszik. Ez az azért jó érzés. Mondjuk most már alig várom, hogy találkozhassak végre a barátaimmal és egy jót beszélgessünk.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Nem mindig. Vannak megrendelések és azért több vonalon mozgok. Van a díszletben például, amikor van egy tervrajz és azt kell megcsinálni. Vagy tetoválás igény. Olyankor azt kell elkészíteni ami a feladat vagy olyat kell tervezni ami nagyon nem én vagyok. De akkor az a kihívás, hogy olyat kell csinálnom, ami a megrendelőnek is tetszik és persze olyan minőségben amit ki tudok adni a kezemből.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Van egy kép a fejemben az adott dologról. De, minden folyamatában alakul ki változik, teszek hozzá vagy veszek el, míg a végén kialakul az összkép.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Ami nagyon jól esett, amikor volt már néhány fejdíszem és meghirdettem pár oldalon, hogy akkor ez vagyok én, ezeket csinálom, akkor lehet fotózni, ha valaki fantáziát lát benne. Nem is tudom mire számítottam, de erre azért nem. Hatalmas volt az érdeklődés és az elismerés. Ez nagyon-nagyon jólesett.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Erre nekem is adja meg valaki a választ. Én még inkább még csak botladozom.

Ékszereket is tervezel, ha jól tudom, ezekbe is teljesességgel bele tudod vinni a művészi ihletettséget, vagy itt inkább a praktikum az első? Esetleg a kettő nemhogy kizárja, hanem erősíti egymást?

Én főleg goth kámeás és steampunk ékszereket készítek. Nem mondanám praktikusnak. Kámeás ékszerek voltak az elsők. Magyarországon nem is igazán lehetett kapni vagy nagyon drága volt és nem túl szépek froccsöntött műanyagok. Akkor majd én csinálok! Minél szebbeket, mívesebbeket, kézzel festem őket, hogy mind egyedi legyen.

Mikor készült és milyen volt az első ékszered?

Hááát... több mint 20 éve az biztos. A gyönggyel kezdtem, de hamar kiderült, hogy nem az én világom és jöttek a kámeák. De persze az is hosszú folyamat amíg megtaláltam a megfelelő anyagokat, technikát, hogy eljussak a mai szintre.

Milyen anyagok, milyen tulajdonságok egyesülnek a kreációkban?

Jelenleg a kámeákat egy műgyanta keverékből öntöm. Elvárások, hogy legyen erős, de mégis rugalmas, szépen átvegye a finom formákat, tartós legyen. Ne legyen a műanyag hatás, jól és tartósan festhető legyen és gyors legyen a kötési ideje.

Régebbi korokban, különösen a reneszánsz idején, rengeteg művész kezdte a pályafutását ékszerészként. A te ékszereidet is tarthatjuk műalkotásnak. Hogy dőlt el, hogy ennyire egyedi, különleges tárgyakat szeretnél készíteni?

A kámeáim azok végül is "csak" sokszorosítás, bár mivel kézzel alkottak és festettek, így mind egyedi. A steampunk gyantamedálos ékszereim ahol a víztiszta gyantába steampunk-ra jellemző kellékeket teszek, mind teljesen egyedi. Még ha akarnák se tudnék ugyanolyat készíteni. Szerintem minden alkotás, műalkotás amit saját kútfőből magunk készítünk. Mindenki magából indul ki. Én szeretem az egyedi dolgokat és szeretem ezeket a stílusokat. Így gondolom van más is aki ugyanígy gondolkodik és hasonló az ízlése és tetszeni fognak nekik.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Én mindig is magamnak való voltam, sosem vonzott a nagy haveri-galeri. Van pár barátom akik tényleg azok, pár haver akiknek a személyisége érdekes, nekem ennyi elég. Mondjuk sok általános beszélgetésből kimaradok, mert például nincs időm filmet nézni. 2-3 órás film az borzasztóan sok idő. Akkor inkább a saját fantáziámat alkotom meg, mint másét nézzem, bár szeretem a filmeket, de sok időt elvenne. Ugyanígy nem nézek vetélkedőket vagy bármi hasonlót a TV-ben, mert az számomra eltékozolt idő. Nekem így is mindig kevés az időm. Így ezekbe a beszélgetésekbe nem tudok beleszólni, nem ismerem a celebeket sem és ezek untatnak is.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Nekem nagyon sok munkám van elrakva, kallódik itt-ott vagy bedobozolva valahol, amiket el is felejtek. Ha előkerül, valamelyiken csak mosolygok, de van olyan amin el kell gondolkodnom, hogy is csináltam, hisz én azért sok mindenbe belekóstoltam az évek alatt és van sok dolog ami csak pillanatnyi fellángolás volt és el is felejtettem. Van amit bánok, hogy nem a mostanra már kitapasztalt anyagokból készítettem, mert sajnos nem állta ki az idő próbáját és van, amit ezért újrakészítek.

Hogyan navigálsz a művészet világában, vannak-e trendek, melyeket követsz?

Én trendeket sohasem követek, vagy nem tudom épp az-e, mert nem tartom számon. Van valami aminek megtetszik a hangulata, stílusa, kisugárzása és azokból szoktam ihletet meríteni.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Szabadidő??? Olyan nincs. Persze ezt nem panaszkodásból mondom. Nekem mindig rengeteg dolog van a fejemben, ami arra vár, hogy megcsináljam, kipróbáljam, megtapasztaljam. Ha megtehetem, mert van rá időm, az nagyon jó érzés. Sokszor a háttérben amikor alkotok, tudományos ismeretterjesztőket hallgatok. Bolygókról az univerzumról, ősrobbanás elméletről, tréidő, húrelmélet, kvantum fizika.. stb. nem mintha értenék hozzá, de érdekes.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Nagyon. Sosem vagyok elégedett. Évekbe telt, amíg megtanultam elengedni, hogy megtaláljam azt a pillanatot amikor egyszerűen abba kell hagyni.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Csak nyugalom kell, hogy arra tudják koncentrálni amit épp alkotok.

Mennyire viseled jól a változásokat?

Ha olvastad az életutam én szinte mindig változom, sokszor gyökeres változások vannak az életemben. Van, hogy kényszerből van, hogy tudatosan.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

A fotózások. Úgy másfél éve dobtam a nagy nyilvánosság elé a fejdíszeimet és hirdettem meg, hogy lehet fotózni. Ez egy teljesen új világ. Megismertem rengeteg embert. Fotóst, modellt, sminkest és tanultam bele egy teljesen ismeretlen szakmába. Most már én szervezem a fotózások nagy részét. Tartok workshoppokat modellkedni vágyóknak és fotósoknak egyaránt. Én válogatom össze a stábot. Én választom ki melyik fotós lenne alkalmas arra projektre amit meg akarok valósítani. Melyik modell tudja azt a karaktert megszemélyesíteni. És persze elkészítem a fejdíszeken kívül a kiegészítőket is mert minden apró dolog számít és van, hogy a környezetet is én alakítom ki. Ez már alapból több szakma amit ennyi idő alatt megtanultam és szervezek le.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Talán annyi hogy: Csináld!

Kifogások mindig vannak, mit miért nem csinál az ember. Nincs időm, én béna vagyok, úgy se menne...stb. Ha nem csinálod, akkor sose lesz semmi. Nekem is volt sok melléfogásom, de ha nem csináltam volna, akkor nem tudnám, hogy nem az az utam. Akkor csinálok mást. A lényeg, hogy csináld. Van amikor nehéz. Iszonyúan nehéz és is többször majdnem feladtam, mert teljesen kilátástalannak tűnt az egész, de egy alkotó ember, ha nem alkothat, akkor kicsit meghal.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Igen van. Nem mondanék nevet. Akivel a mai napig jóban vagyok pedig már kb. 20 éve ismerkedtünk meg. Szakmai tudása és leleményessége a mai napig kimagasló számomra. Nem tett mást csak lehetőséget adott és hagyott dolgozni, hogy kipróbáljak és belekóstoljak sok mindenbe és ha kellett segített.

Sajnos ebben a szakmában a lányoknak nehéz. Hülyének, gyengének, ügyetlennek tartják őket és a legtöbbször nem adnak lehetőséget hogy kipróbálják vagy akár meg is tanulják a szakma részeit, mondván úgy sem tudod megcsinálni.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Ezt az utat csak nemrég kezdtem el. És ennek jelentős részébe beleszólt egy halálos világjárvány. De ebben a részében az életemnek, rengeteget tanultam, tapasztaltam új és csodás élményeket gyűjtöttem, sok értékes emberrel ismerkedtem meg és persze rengeteget dolgoztam. Ha másért nem ezekért biztos megérte és nem bántam meg, de hogy a másik oldalról megérte-e, az még a jövő zenéje.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Talán a láthatatlanság és, hogy át tudjak menni falakon. Sok olyan dolgot meg tudnék nézni amit amúgy talán sohasem.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Konkrét helyet most nem tudok. De inkább a természet érdekelne a föld különböző részein. A természet alkotta csodás dolgok.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Konkrét célokat nem tűzök ki, de mint írtam: csinálni kell. Sosincs olyan, hogy az ember ölébe hullik valami, legalábbis nekem sosem volt. Mindenért nem kellett dolgoznom. A célom az, hogy amit csinálok, azt csináljam jó. Ha lehet, hozzam ki belőle a legtöbbet és ha van lehetőség tudjam megragadni.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Szeretnék, egy olyan műtermet, ahol nyugodtan alkothatok. Ahol minden rendelkezésemre áll hozzá. Hogy nem terhelnek a mindennapok. És egy társat, aki mellettem van.