ReoBae Arts

"Ha az ember nem feledkezik meg mestersége szabályairól és mindig újra és újra aggodalmasan gondol rájuk, akkor csak tehetséges ember lesz, de nem lángész. Ha valakinek mindig a technika szabályaihoz kell fordulnia, hogy műalkotást teremtsen - Isten legyen neki irgalmas! Az ihlet a lényeg. Ez viszi bele a művészt a teremtő, de csendes extázis állapotába. Ez szabadítja fel az idegek és az agy szűk korlátaitól." - Paul Brunton

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Viki vagyok, jelenleg Budapesten élek, egyébként délvidéki vagyok. Eredetileg tanulás céljából költöztem fel egymagam a fővárosba nagyjából négy és fél évvel ezelőtt , az elmúlt egy-két évben azonban inkább az önállósodás, munkahelyváltás, low waste életmódra való átállás töltötte ki az időszakot. Ha épp nem a munka, vagy a rajz köt le, a konyhában kotyvasztok valamit, zenét hallgatok a szobanövényeim társaságában, vagy kint kirándulok valahol a barátaimmal. Imádom a macskákat, az édességet és a Queent.

Honnan jött a ReoBae Arts művésznév?

Maga a ReoBae név egy mozaikszó-féle, eredetileg egy, a kedvenc mangámból származó szereplő nevéből ered. A Leo japán kiejtése, plusz a vezetéknevének frappáns rövidítése - a 'bae' a Baskerville helyett egy sokkal kurtább és aranyosabb benyomást keltő szó, angol nyelven kedves becézés. Elég specifikus néveredet, tudom, és nem is nagyon gondolkodtam a kitalálásakor, hogy passzolni fog-e a még alakuló stílusomhoz, de azonosulni tudok vele és ez a lényeg.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Nagyjából másfél éve kezdtem nyitni a magyar rajzos közösség felé, interneten elég döcögősen, aztán néhány artist találkozó segítségével sikerült olyan, velem egykorú és hasonló érdeklődésű alkotókkal összebarátkoznom, akik sokat inspiráltak és bátorítottak, azóta is figyelemmel kísérjük egymás munkásságát. Korábban eléggé öncélúan rajzoltam, mindig egy olyan hobbiként volt jelen az életemben, ami kikapcsolt, de bizonyos bennem lévő gátak nem engedték, hogy felismerjem, komolyabb figyelmet is szentelhetnék neki. Úgyhogy elég spontán jött, hogy a rajzaimmal egy nagyobb közösséghez szóljak, azt pedig még mindig próbálgatom, milyen médium is áll jobban nekem mind megvalósítás, mind termék szempontjából.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Általában referenciákat gyűjtök - sokat fotózok, mentem le mások fotóit, alkotásait, amiket ihletőnek és esztétikusnak gondolok. Ezeket általában nem egyből, hanem későbbi tervezés során veszem elő. Van, hogy a hangulatot egy dalszöveg adja, a figuratív elemek pedig saját kútfőből pattannak ki. Legtöbbször humanoid alakokat, karaktereket rajzolok, így sűrűn fordulok anatómiai referenciákhoz. A skicceléseket szeretem hagyományosan elkészíteni, amit később továbbgondolva digitálisan korrigálok. A digitális színpaletta kigondolásakor is több, már kész paletta alapján indulok el, amit aztán saját ízlésemre formálva használok fel. Egyelőre még nem vagyok hozzászokva, hogy mintákban gondolkodjak, ezért utólag szokott megfogalmazódni bennem, milyen felületre is tudnám elképzelni a már kész alkotást.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Számomra a rajzolás és a termékminta tervezés közül a rajzolás az, ami közelebb áll hozzám. Talán, mert amióta az eszemet tudom, ez az egyik meghatározó kifejezőeszközöm. A kész művek termékké alakításának folyamata közül a szerkesztés az én érdemem, a megvalósításhoz nyomdai segítségre van szükségem. Ezért alkotóként otthonosabban és önállóbban is mozgok a művészi, mintsem a kivitelezési részében. A termék minőségének csiszolásához még sokat kell fejlődnöm a szerkesztőprogramok ismeretében, de úgy érzem, van érzékem hozzá, csak bele kell rázódnom.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

2016-ban kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat keleti kultúrák - japán szakirányon alapképzésben Budapesten, 2019 nyarán diplomáztam. Korábban szerbiai szülővárosomban jártam nyelvi gimnáziumba, mellette pedig a már óvodás korom óta jártam külön rajz órákra a helyi közösségi házba. Az utóbbi segített felismerni a bennem rejlő készségeket és megismerni a rézkarc és a linómetszet technikáját is, amihez illeszkedett az aprólékos stílusom. Azonban gyerekként a zárkózottságom miatt visszatekintve aránylag lassan fejlődtem, nehezen találtam meg önmagam az alkotásban. Ez mostanra már szinte teljesen feloldódott. Gimnáziumi éveim alatt elsősorban a nyelvekre (német volt az első idegennyelvem, emellett angolt, szerbet, spanyolt és latint tanultam) és az irodalomra koncentráltam. A japán nyelv és kultúra iránti lelkesedésem szorosan összefügg az előbbi érdeklődési körömmel, az elmaradhatatlan szubkulturális behatást pedig a kiskoromban megismert és általam azóta is kedvelt animék és mangák gyakorolták rám. A japán kultúra és mind a keleti, mind a nyugati irodalom inspiráló input, amit egy nap szeretnék majd sokkal láthatóbban felhasználni téma szempontjából. Az absztraktabb, stilizált rajzaimban úgy vélem, már tetten érhetőek az olvasmányaim keltette hangulatok, benyomások.

Egyetem után rögtön grafikus OKJ-n kezdtem tanulni, mivel már korábban felsejlett bennem, hogy a nyelvészet és a fordítás túl kötött jellegű szakma lenne számomra, egyre jobban hajlottam a művészet felé. Azonban körülbelül fél év alatt rájöttem, hogy a képzés fő célja a tervezőgrafikai szakmai tudás, nem pedig a hozzám sokkal közelebb álló képgrafikai technikák átadása. Az utóbbihoz kapcsolódó órákat, műhelymunkákat nagyon élveztem, és rengeteget lendített a stílusomon, felfogásomon és anatómiai tudásomon fél év alatt. De a többi feladattal nem tudtam lépést tartani, nem éreztem motiváltnak magam, így végleg úgy döntöttem, hogy félbehagyom a tanulmányaimat. A tanáraim, akik eleinte maradásra biztattak, azt ajánlották, hogy mindenképpen menjek egyetemre, ezt fontolóra vettem. Végül találtam egy illusztrátor képzést, ami ugyan nem egyetemi, de szimpatikusnak tűnik, ezért az idei évben tervezek jelentkezni rá.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Egészen tavalyig tradicionális eszközökkel dolgoztam. A számomra legkényelmesebb eszköz a hagyományos ceruza-papír páros marad, minimum a brainstorminghoz mindig azt használom. Szorgalmasan telítem a sketchbookjaim, a továbbgondolt munkákat főleg tűfilcekkel és touchmarkerekkel dolgozom ki. De a vízfestékkel is sikerült megbarátkoznom az elmúlt években, így ha valamilyen színes karakterrajzot készítek, általában Van Gogh akvarellel viszem fel a színeket. Korábbi műhelymunkák során sokat rézkarcoltam, hidegtűztem, ezt sajnos otthoni körülmények között jelenleg nem tudom kivitelezni, de nagyon szeretem. Digitális rajzoláshoz használtam szereztem egy egyszerű wacom rajztáblát, rajzprogramok közül pedig a Clip Studio Paintet szelídítem. Még nagyban eltér a színezési technikám a hagyományos és a digitális alkotásban, de a vonalvezetésemet elég jellegzetesnek érzem mindkettőben.

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Nem igazán sokat gondolkodtam korábban, milyen is lehet, ugyanakkor még sok mindent ki kell tapasztalnom benne. Így legalább nincsenek magas elvárásaim, ami miatt esetleg nagyobb csalódás érhet.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Gyakran ihletnek más médiák, könyvek, sorozatok, filmek, animék. Ezek nézése, olvasása közben sokat szoktam fontolgatni a fanartozást, amit általában nem győzök utólag átgondolni az esetleges idő - és motiváció hiánya miatt. Főleg a fantasy művek inspirálnak, a kelet-ázsiai és a görög, skandináv mitológia, bibliai elemek. Ezeket valamilyen formában felhasználom karakteralkotás és az absztrakt embersziluettjeim rajzolása közben, de szeretném a jelenleginél szervesebben integrálni a művészetemben. A másik kútfőm a zenehallgatás - legyen az rajzolás közben, vagy napközben ingázás, olvasás vagy takarítás során - , ami lendületet hoz az alkotásomba, illetve a finom kávé és a növények esztétikuma is igazán inspiráló számomra. Az utóbbiak ihlették a Cup & Pot projectem. Ezt egy zine-nak tervezem, amiben az emberi kapcsolatokat és érzelmeket sajátos, növény - és kávéscsésze fejű, emberszerű alakok interakcióin, megjelenésén keresztül szeretném feldolgozni és átadni. Ezekből kisejlik, hogy a hétköznapi történések sem elhanyagolható ötletadók a művészetemben.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

A hozzám legközelebb álló lépés az alkotásban a kezdetek, a vázlatolás, ami során a legtöbb spontán mozdulat, megérzésből jövő lendület csapódik le az előttem lévő papírra. Így a szabadabban kezelt vonalaimon jobban is látszik, hogy jellemző a rajzaimra az ösztönösség. Nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyok. Most még eléggé változó, mikor érek rá leülni végre alkotni, ezért nem mindig találkozik a szabadidő az alkotói kedvvel, de ha hetente egyszer-kétszer adódik rá alkalom, szívesen dolgozok órákig egy rajzon. Szét szoktam választani a skiccelgetést a kidolgozástól, hogy a kis szünet után újra ránézve a rajzra, észrevegyem a hibákat, esetleg ötleteljek még egy kicsit. Egyedül a legkomfortosabb rajzolni, társaságban általában elterelődik a figyelmem a beszélgetésre vagy a másik fél foglalatosságára.

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Hajlamos vagyok elkalandozni, így a koncentrálás az, amit általában hosszú távon nehezemre esik fenntartani. Van, hogy fizikailag képtelen vagyok egyhuzamban órákat ülni egy rajz felett, és felpattanok és valami teljesen más dologhoz fogok. Egyszerre több ötlet is felmerül bennem, amiken párhuzamosan dolgozom. Gyakran egymásra halmozom a terveimet ahelyett, hogy egyenként haladjak a projektekkel, így a külső szemlélők azt láthatják, hogy egy ideig nem alkotok, aztán előkerül egyszerre több kész rajz is. Mostanában kezdett el néha az is kétségek közé sodorni, hogy talán túl korán mutattam meg magam alkotóként, mert van még hova fejlődnöm és talán jobb lett volna biztosabb alapokról indulva megmutatkozni.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Ez mindig változó. Van, hogy türelmetlen vagyok, és a vonalkázásról már ugranék is a színezésre, de általában a nyers vázlat az, amiben a leginkább otthonosan érzem magam. Még nem kap el a bizonytalanság, mint mikor már a rajz kidolgozásánál járok, például az anatómiai arányok és a perspektíva miatt. Ami még kedvemre való, az a vízfesték alkalmazása játékos átmenetekkel. Az emberi, főleg a női figurákat, karaktereket érzem erősségemnek. Az absztraktabb emberalakjaimat szeretem tárgyakkal, állatokkal egybeolvasztani, hogy egy metaforikus történetet adjak át. A hátterekkel - legyen az tájkép, vagy berendezés - még nagyon hadilábon állok. Szeretem viszont a virágszimbolikát, ezt korábban több fanart során is hasznosítottam.

Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?

Ha arra gondolok, hogy a rajzaim önreflexív darabok, inkább az alkotásaim befolyásolták, hogy magamban vegyek észre összefüggéseket.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

A stílusom még alakulóban van, jelenleg két párhuzamosan futó irány alakult ki nálam: egy még animék inspirálta, szemi-realisztikus felé hajló stílus és egy stilizáltabb, absztraktabb vonal. Gyakran kerülök dilemmába, hogy az egyik vajon többet ér-e, mint a másik, hosszútávon melyiket érdemes továbbvinnem, melyikkel komfortosabb dolgozni. Mindkettő a részem, és megvan, mikor melyik a megfelelő a témától, hangulattól függően. Az elvontabb, egyszerűbb stílusomat sokkal egyedibbnek, önkifejezőbbnek érzem, azonban nehezen tudnék rajongói alkotásokat megvalósítani benne. Egyelőre mindkettőnek megvan a külön funkciója a művészetemben, a jövőben pedig eldől, hogyan alakul a kettő egymás mellett.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Egy megrendelés mellett többek közt szülinapi ajándék rajzokat készítek most, ötletelek a következő Cup & Pot Project rajzomhoz. Sokat szerettem volna fanartozni is, de azokat általában mindig elnapolom, sokkal előrébb vannak számomra a másoknak készített rajzok, illetve a spontán, minimalista skicceim. Az utóbbiak általában borús hangulatúra sikerednek, ezekben benne van a melankóliám.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Az alkotás mellett sokat utaznék és megtanulnék zongorán játszani.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

A rajzolás és a többi otthon ülős, pihenős kikapcsolódás mellett szívesen kerékpározom, nem csak munkába, de kisebb túrákra is. Persze ezt is városon belül, ha az időjárás engedi. Ez is egy egyszemélyes szórakozás, amire ugyanúgy szükségem van, mint a társasági összejövetelekre. A barátaimmal gyakran látogatjuk egymást, ha épp nem szülinapok vagy más ünnep okán, akkor hétvégi közös ebéd vagy társasozás miatt. Szívesen szervezem ezeket a találkozókat, fedezek fel mindig újabb éttermeket, kávézókat, látványosságokat, programokat, ahová közösen elmehetünk. Gyakran hívom a közelben lévő barátaimat kiállításokra, moziba, könyvfesztiválra vagy más vásári jellegű rendezvényre,koncertekre, és jártam már workshopon is. A kijárási korlátozások miatt mostanában inkább a kirándulásokra terelődik a hangsúly. Szerencsére a környék bővelkedik a lehetőségekben, így hétvégente ha tehetem, félnapos kirándulásokat szervezünk egy-egy barátommal. Nyaranta utazni is szoktunk, hogy más városokat is körbe járjunk, ilyenkor jól esik a kellemes fáradtság, amit ha kipihenek, újra megjön a kedvem alkotni.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

A legtöbbje igen. Rajzolással hódolok az általam rajongott könyveknek, filmeknek, sorozatoknak. Van, hogy akár kevésbé népszerűek, vagy ismertek az általam fanartozott médiák. Az érzelmeim is gyakran a papíron landolnak, ezek egész bennfentesek, ezért burkolt alakot öltenek, így nem félek megmutatni. Azonban van, hogy megrendelésre készítek rajzot, vagy ajándék gyanánt, esetleg versenyre vagy kihívásra nevezek; ilyen esetekben figyelek a másik fél igényeire, preferenciáira, illetve a kihívás elvárásaira.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Általában már az alkotási folyamat előtt körvonalazódik bennem, mit szeretnék véghezvinni.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Számomra minden olyan rajz, ami az elképzeléseim szerint vagy annál jobban sikerült, egy kisebb siker. Legutóbbi személyes sikerélményem, hogy októberben végigcsináltam Mézes Fanni gloomtober kihívását. Minden napra jutott egy rajz a témákhoz illő, minimalistább stílusomban. Ha viszont pályázaton szerzett elismerésről beszélünk, nagy öröm volt egy éve különdíjasként helyezést elérni a Kondor Béla Képzőművészeti versenyen képgrafika kategóriában, amit még grafikus OKJ képzésen belül pályázhattam meg. A két részes pályaművem "4-6-os villamos" névre hallgat.

Mi az, amit kiindulópontként bevittél a munkafolyamat kezdetén, és mit tettek hozzá ehhez a többiek?

Egy jó képgrafika tanárom mondta, hogy egy rajz sosincs teljesen kész. Mindig hozzá lehet adni, variálni, elvenni belőle. Legyen az tradicionális rajzon való digitális utómunka, vagy rajzprogramban készült rajz korrektúrázása. Ezekhez gyakran bátorságot kell gyűjtenem, legyen egy félkész vagy egy késznek hitt rajz a kezemben, de ha valaki implicit ötletet ad, esetleg segítséget nyújt az elgondolásával, ha elakadtam, szívesen kipróbálok egy új megközelítést, vagy új elemet a kompozícióba illeszteni.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

A teljes állású munka és a mindennapi ügyes-bajos feladatok elvégzése mellett magam sem tudom teljesen, hogyan tudok egyensúlyt teremteni a hétköznapokban. Keveset találkozom a családommal, mivel ők Szerbiában maradtak, így a legtöbb társasági igényeimet a barátaim, munkatársaim kötik le. Ahogy aktívabb lettem a szociális médián, a rajzok nyomán kialakult egy nagyon támogat közösség, ami egy állandó motiváló háttér az alkotásban. A magánéletem kispórolt része, amivel időt tudok magamnak szorítani a tevékenységemre, a pihenés, legyen az fizikai vagy mentális. De ha arányosan töltök időt magammal és társasággal, akkor sikerül feltöltődnöm. Úgy érzem, ha megtanulok kicsit több időt szánni a lazításra, kevesebb időt töltenék szociális médiával, javulna a koncentrációm is.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Nem is volt olyan rég az az időszak, sőt, szerintem még mindig ebben a szakaszban vagyok, csak közben megismertem több perspektívát, hogyan tovább. De az egy-két éve készült alkotásaimat gyakran visszanézem, hogy megerősítsem magamban, mennyit fejlődtem az elmúlt idő alatt, és lássam, mit tanultam, min kell még javítani. Sokkal realisztikusabb irányba indultam el, hátrahagyva az egydimenziósságot, ami az animékre és mangákra alapuló kezdetleges stílusomra volt jellemző. Felismerhető a korábbi rajzaimban is a kerekded formákban való gondolkodás, a stilizálás aránytalan összehangolása az arc és a test szempontjából (hol realiszitkusabb, hol animés hatású). Ezeket igyekszem fejleszteni azóta, az anatómia stilizálásánál határozottabb, szögletesebb formákat is alkalmazni.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Kicsi korom óta imádok olvasni, főleg a fantasztikus, varázsvilágban játszódó történetek nyűgöztek le mindig, mint a Narnia vagy a Gergő és az álomfogók. Azóta már több könyvsorozatnak nekigyűrkőztem, vagy tévésorozatokban leltem hasonló fordulatokban gazdag, megható és inspiráló karaktereket felvonultató történetekre (Trónok Harca, Vikingek, Good Omens, The Untamed, A szolgálólány meséje). A mangaolvasást kicsit kinőttem, animékből még mindig találok egy-két, főleg shounen és seinen kategóriájú darabot, amire ráhangolódok. Szeretem a szépirodalmi műveket is, ha valami elgondolkodtatóbbra vágyom, mágikus realista írásokat, japán modern irodalmat olvasok.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Mindenkinek változó, hogy milyen szinteken fogékony a művészetekre. A bonyolult és az egyszerű felépítés, mint közvetítő, nagyon fontos tényező a befogadás során. Egy mű véleményem szerint több szintet is meg tud ütni egyszerre - legalábbis volt olyan élményem, ahol műértő és laikus is egyszerre értette és élvezte az adott darabot. Ha például egy zeneszámot veszünk, aminek egyszerű a szövege, könnyen azonosul vele az ember, a dallama mégis bonyolult, épp ezért lélekemelő, szerintem kitűnő párosítás. A grafikáknál számomra a takarás - megmutatás fontos kommunikációs eszköz a szemlélő felé. Egyfajta bensőséges bizalmat érez az ember, ha egy kevésből ki tudja bogozni az alkotó gondolatait, érzéseit, ahelyett, hogy készen megkapja az egyértelműt.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Egyre jobban, úgy érzem. Nyomon követve mások munkásságát, a különböző stílusban alkotó művészeket, akik régebb óta alakítják tudatosan a stílusukat, egyfajta elvárást kelt bennem, hogy én is kialakítsak végre egy konzisztens stílust. A rengeteg tanulmányrajz, koncepció és illusztráció, amit láttam, serkenti a vágyott szint vizualizálását, azonban ezt elérni még sok gyakorlással jár. Az általam készített skiccek és kész rajzok jól mutatják, hogy bár ugrásszerű a fejlődésem, nem tudok megbékélni a tempóval; egyszerre szeretném gyorsabban kiforrottabbnak látni a stílusom, de közben nyugtalanít két, egymástól időben egyáltalán nem távol álló kész mű közötti különbség. Sokszor nem tudom mihez fogjak, mit gyakoroljak, nehezen mozdulok ki a komfortzónámból, amin javítani szeretnék.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Általában különválasztom a vázlatolás és a kidolgozás folyamatát, így általában két napig dolgozom egy rajzon (egy-két óra mindkét nap), ha egy hagyományos technikákkal készült rajzról beszélünk. Digitális rajzolásban még nagyon óvatosan haladok, többször újrakezdem a színezést, mert sosem vagyok elégedett vele.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Mire oda jutok, hogy este leülök rajzolni, már megvan bennem az elhatározás és az ihlet, amit a napközbeni történések és hangulatom befolyásolnak, különösebben nem erőltetem az alkotást, ha nem érzem itt az idejét.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

A társas kapcsolataim átalakulása , másokhoz való viszonyulásom, amiket nagyban alakított a várt vagy épp váratlan élethelyzetek sora. Kicsit újra és újra meg kellett magamban erősítenem, hogy ha nem akarok teljesen mások hozzáállásától függeni, legyen bármennyire is közeli az adott személy, akkor magabiztosabbá kell válnom. Még mindig tanulom, hogy ne szégyelljem a kemény munkát magamért, hogy hogyan osszam meg ennek örömét másokkal, ugyanakkor maradjak szerény. Úgy érzem, most jó úton járok.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Azt vettem észre, hogy nálam viszonylag későn következett be a professzionális alkotók digitális térben való megismerése. Sokáig példaképek nélkül rajzolgattam, nem tűztem ki magam elé olyan mérföldkövet, ami kapcsolódik egy másik művész munkásságához. Azonban ahogy egyre több alkotót követtem be, annál változatosabb stílusirányzatokat ismertem meg, amik úgy érzem, mind-mind inspirálnak. Tradicionális rajzolásban Sonaera, SophieJinny, Ritusss, Coffeekats, Kloodwig, Mézes Fanni meghatározóak számomra. Digitális alkotások tekintetében Gingerhaole, Taromonto, Lady Ryltha, Awanqi és DoomLoli munkásságára nézek fel.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Jelenleg épp munkahelyváltáson vagyok túl, kicsit igyekszem rendszerezni a mindennapjaim. Habár teljes állásban dolgozom, még nem teljesen sikerült kialakítanom a saját életteremet, így most erre fókuszálok és gyűjtök. Kezdetben kollégiumban,lakóközösségben éltem és még mindig megvan ennek a társas berendezkedésnek a varázsa, de már nagyon vágyom egy önálló kis lakásra. Úgy érzem, megértem a teljes önállósodásra, és a low waste életmód a következő szint, amire most törekszem. Lépésről lépésre állok át rá, közben tájékozódva a különböző környezetkímélő használati tárgyak és praktikák felhozataláról. Ezen kívül lassan gyűjtöm magam köré a különféle növényeket, főként a succulenseket kedvelem. A rutinom közé tartozik még a főzés, ami egy teljesen más síkon igényel kreativitást, mint a rajzolás. Amint kicsit kitisztultak a fejem felett a fellegek, szeretném felfrissíteni a japán nyelvtudásom, és fejleszteni magam. Nagy álmom, hogy eredeti nyelven olvassam és értsem a japán szépirodalmat. Ezenkívül szeretnék még nekifogni a könyv- és füzetkötésnek, amit egy workshopon sajátítottam el, és egyedi füzetet készíteni és árulni, amint belejöttem a technikájába. Nem utolsó sorban pedig szeretnék végre egy macskát.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Főként az lepett meg eddig, milyen kicsi a világ; mikor egy alkotóról kiderül, hogy ismeri például egy más médiában alkotó barátomat és a műveit, így már adott egy speciálisan közös témakör amiben mindketten fanartolhatunk vagy headcanonokat állíthatunk fel.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Mindenképpen, ha ezt választásnak lehet nevezni, ugyanis önkifejezésről, önreflexióról van szó, ha az alkotásról beszélünk. Még mindig úgy érzem, hogy nem feltétlenül köti le az összes hasznosítható kreatív energiámat a rajzolás, ha pedig ennyit sem tudta volna ráfordítani a rajzaimra, ma nem ismerném magam.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Az alakváltás, állatbőrbe bújás nagyon menő képesség lenne. Ez kiskorom óta valami nagyon izgalmas koncepció, amivel azóta találkoztam több feldolgozásban könyvek, sorozatok, filmek és animék nyomán.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Főleg a Kelet-Ázsiai térségekre, Kínába és Japánba, az utóbbin belül Osakába és Sapporoba látogatnék el szívesen. Európán belül a Skandináv-félsziget országai vonzanak.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Rövid távon szeretek előre tervezni, mert szeretem, ha vannak támpontként szolgáló kisebb célok. De magamat ismerve és a váratlan változások lehetőségét figyelembe véve sosem bonyolítom túl a terveimet.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Kicsit nehéz kérdés, mert két éve sem volt fogalmam, mostanra hányadán állok majd, de nagyon örülnék, ha minimum másodállásban könyvillusztrátor lehetnék. Amellett, hogy ezt az állást szeretném, sokat jelentene, ha megismernének, és inspirálhatnék, alkotásra és pozitív mentalitásra buzdíthatnék másokat a munkásságommal. Szeretnék majd egy természethez közelebbi, békés kertes házat, és szerintem maradok a kerékpáros közlekedésnél. Annak sem zárom ki a lehetőségét, hogy egy másik országba költözöm.