PeonyComics
Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?
Demeter Izabella vagyok 22 éves szabadúszó grafikus-illusztrátor. Grafikusként tevékenykedek és emellett képregényeket is szoktam készíteni a mindennapi életem vicces szituációiról, a párkapcsolatomról, és olykor komoly témákat is feldolgozva megmutatom a kevésbé vidámabb, de annál őszintébb gondolataim a rajzaimon keresztül.
Honnan jött a PeonyComics művésznév?
A "Peony" magyarul "bazsarózsa" a kedvenc virágom. Mivel képregényeket készítek, szerettem volna ha benne szerepel a "comics" szó is. Így jött a"PeonyComics" név lényegében.
Hogyan csöppentél bele a művészek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
Soha. Érdekes, de sose volt bennem egy kimondott elhatározás, hogy "Én most csakis kizárólag képregényeket fogok rajzolni!" Azt tudtam csak, hogy a rajzoláson és a kreatív munkán kívül nemigazán értek semmihez, és szerettem volna ebből kihozni valami olyat, ami nekem és talán másoknak is mosolyt csal az arcára. Sokáig tanultam grafikusnak, Tatán a "Talentum" művészeti iskolában. Tudtam, hogy mindenképp művészeti pályán szeretnék elhelyezkedni, de csöppet sem vonzott annyira a tervezőgrafika, mint a képzőművészet. Sok mindent elsajátítottam az évek során, viszont sosem voltam mintadiák a jegyeim szempontjából. A szakmámban és rajzban végzett teljesítményemen kívül nem nagyon volt más amiben kimagasló vagy jó lettem volna. Így a sikertelen érettségim után úgy döntöttem csinálom azt, amiben jó lehetek és amit szívből tudok csinálni. Szerencsére a környezetem 100%-ig támogat ebben.
Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?
Egészen 18-20 éves koromig nem nyúltam digitális rajztáblához, így a munkáim leginkább tradicionálisan készültek, nem is vonzott a digitális világ, őszintén, kicsit bonyolultnak gondoltam. Iskolás éveim alatt leginkább ceruza, tűfilc és színes ceruza rajzokat készítettem, nagy-ritkán festettem is. A digitális rajzolás világába alig másfél éve csöppentem bele, és nagyon megkedveltem. A képregényeim készítése talán az eddigi legösszeszedettebb dolog amit csinálok. Minden héten konzisztensen hétfőn, szerdán és pénteken publikálok új képregényt és ehhez az elején nehéz volt magam tartani,de tudtam, hogy ez fontos ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson az amit csinálok. Igyekszem mindig két lépéssel magam előtt állni, de ez persze nem mindig sikerül. Néha éjszakákba nyúlóan rajzolok, van hogy hajnalban fekszem le aludni, de élvezem minden percét, mert tudom hogy a kemény munka idővel kifizetődik.
Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?
Abszolút munkamániás vagyok. Még ha sokan az ilyesmit nem is tartják munkának, pedig sokszor ez is megterhelő. Az egyik kedvenc munkafolyamatom egy-egy képregény megtervezésekor az ötletelés. Hogy mi-hogy legyen megrajzolva, hogy minél jobban tükrözze az adott szituációt és érzelmeket. A különböző arckifejezések kitalálása és a monológok vagy dialógusok megírása is a kedvencem. Összességében minden munkafolyamatot más miatt szeretek, és itt mutatkozik meg igazán mennyire sokszínű és kreatív dolog is ez.
Hogy határoznád meg a saját stílusod? Nehéz volt megtenni az első lépéseket?
Sosem állt közel hozzám a realisztikus vagy hiperrealisztikus rajzi stílus. Űztem egy ideig én is, hogy kipróbáljam benne magam, de hamar ráuntam. Egy fényképezőgépnek vagy nyomtatónak éreztem magam néha. Hatalmas türelem és tudás kell az ilyen stílus elsajátításához, de szerintem a művészetnek többről kell szólnia annál, mint egy csendélet vagy egy századik Johnny Depp hiperrealisztikus portré megrajzolása. Számomra egyértelmű volt, hogy inkább rajzfilmes stílusban szeretnék alkotni. Nekem sokkal kifejezőbb így ábrázolni egy-egy vicces arcot, mozdulatot, vagy mimikát. Sose merem kijelenteni, hogy van egy kifejlett stílusom. Az emberek változnak, változik az hogy mi tetszik nekik, így én is sok stílust próbáltam már mielőtt kialakult ez ami most van, és emellett is szeretnék elköteleződni mert ebben érzem jól magam.
A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?
Általában először papíron ötletelek, ezek többnyire kesze-kusza skiccek, amikből össze tudom rakni hogy is fog kinézni egy adott képregény végleges formájában. Ilyenkor mindig meghatározom hogy körülbelül hány panelből fog állni a képregény, írok hozzá egy rövid script-et, nyilakkal szemléltetek néhány mozdulatot, aztán átviszem az egészet gépre. Ilyenkor még egy kezdetleges, de már összeszedettebb vázlatot készítek, amiben már abszolút látom a kész munkát. A körvonalak megrajzolása teljesen meditatív lett a számomra. Egy jó vázlat mindig megkönnyíti az egész folyamatot, így arra elég sok időt szoktam fektetni. Ezután jön a színezés, árnyékolás, majd a szövegbuborékok helyeinek méreteinek alakjainak meghatározása. Ezután maga a szöveg, amit talán a legkevésbé kedvelek. Photoshopot használok, mint rajzprogram, tudom, hogy sokan nem szeretik erre használni, nekem ez vált be leginkább így maradtam ennél. A rajzaimat pedig egy Wacom digitalizáló rajztáblával rajzolom meg.
Mindenki számára mást jelent az inspiráló szó. Te hogyan tudsz vele azonosulni?
Mindenkit más inspirál. Engem, mint mondtam az élethelyzeteim, különböző szituációk,a humor és nagy mértékben az önirónia. Ezekből születnek a vicces képregények, mégis leginkább az érzelmeim inspirálnak legyen az pozitív vagy negatív. A negatív gondolatokat sokkal nehezebb megörökíteni,de ha sikerül az többet tud mondani néha ezer szónál is. Ezeket nagyon szeretem megalkotni, mert leginkább ezek inspirálnak. Hogy egy negatív, szomorú vagy rossz érzelemből is ki tudok hozni valami olyasmit ami szép és számomra sokat jelent. Örülök ha mások is tudnak azonosulni ezekkel, de ez számomra nagyon személyes töltetű és sokszor azért készítek komolyabb témájú képregényeket is, mert így könnyebb megmutatni mit érzek. Rajzolva könnyebb sokkal. Az inspirál a leginkább, hogy az ilyen rajzok által taníthatom beszélni a lelkem, és ez csodás érzés.
Pályaválasztásnál mindenki támogatott a döntésedben? Nem próbáltak lebeszélni, hogy válassz inkább helyette egy manapság jól jövedelmező szakmát?
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindenki támogatott abban, hogy művészeti pályára lépjek, a tanáraim, a családom és a párom is. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy higgyek abban, amit csinálok.
Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?
A vicces dolgokat többnyire szeretik az emberek, így igyekszem minél több humort belevinni a képregényeimbe, ami nem nehéz, mivel a saját megélt vicces, kínos szituációim inspirálják ezeket, amiből szerencsére mindig van utánpótlás. Emellett fontosnak tartom a saját érzéseink megértését így gyakran készítek a mentális egészséggel kapcsolatos rajzokat is, hogy tudatosítsam az emberekben ennek a fontosságát. Szeretem ezt a témát megragadni mert sokkal összetettebb mint például egy vicces élethelyzet.
Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?
Számomra nagyon fontos ilyen szempontból a szervezettség és hogy tudjak mindenre időt szakítani. Nem szeretem halogatni például a megrendeléseim. Tudni kell beosztani az időmet, ami sokszor nehéz mert, kötetlen a munkaidőm így gyakran egybefolyik a szabadidő és a munkával töltött idő. Mindig lejegyzetelek egy-egy ötletet, hogy el ne felejtsem később. Ez fontos ahhoz, hogy sose legyek ihlet hiányában, és lemaradásban a munkáimmal. Lényeges még a hangulatom is. Sokszor volt, hogy rossz hangulatban kezdtem neki egy adott képregénynek. Furcsa érzés vicces képregényt rajzolni miközben néha egyáltalán nem vagy vicces kedvedben. Ilyenkor érzem igazán azt hogy: "Igen ez egy munka"
Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?
A fent említett hangulat mizéria is adott a nehézségek közt. Számomra leginkább a konzekvencia jelent nehézséget. Hogy gyakorlatilag sosincs szabadidőm, és mindig van mit csinálni. Mindig van mivel előre dolgozni, ami számomra pozitív, mert ha előre dolgozok lesz szabadidőm. Ez persze nem jelentene bajt ha következetesen betartanám a napi 8 órányi munkaidőt, de nem mindig sikerül. Az idő beosztása jelenti számomra a legnagyobb akadályt.
Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?
Illusztrálni legalább annyira szeretek, mint képregényeket készíteni. Ha nem jobban. Mindkettő műfajnak megvan a maga varázsa, és mindegyiket más miatt szeretem. Az illusztrálás sokkal képiesebb és látványosabb sokszor. Jobban el tudok veszni a részletekben, mint egy képregénynél. Feltett szándékom ezt a két műfajt egyesíteni és művészibb, minél illusztratívabb képregényeket alkotni.
Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni
fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet?
Tudatosan alakítod saját stílusodat?
Igyekeztem tudatosan alakítani. Ezalatt azt értem, hogy nagyon sok különböző művésznek a munkáját tanulmányoztam és vetettem össze az enyémmel. Törekszem arra hogy ezek ne nagyon befolyásoljanak hanem abban a stílusban alkossak amiben kényelmesen érzem magam, és amivel meg is vagyok elégedve.
Tudnál arra példát mondani, ahol a véletlenszerű felismerések befolyásolták az alkotásaidat?
Van hogy rajzolás közben jövök rá, hogy is kéne megrajzolni valamit jobban vagy úgy ahogy a fejemben már megszületett. Ez lehet bármi mondjuk egy szájtartás vagy arckifejezés. Ezekre remek érzés rájönni és érezni, hogy ami a fejemben létrejön egyre jobban tudom átvinni a rajzaimba. Tapasztaltam negatív élményt is ezzel kapcsolatban. Sokszor eszembe jut egy jó ötlet amit tényleg jónak tartok és úgy érzem meg kell alkossam. Ilyenkor általában utána nézek neten, hogy van-e ehhez hasonló alkotás ,és az esetek többségében mindig van. Sajnos nagyon nehéz egyedit alkotni már.
Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)
Szeretnék újra nekiesni a komolyabb témájú képregényeknek, bár tudom ezeket nem szeretik annyian, mint a vicceseket. Jelenleg megrendeléseken dolgozok, portrékon és illusztrációkon, valamint szeretném gyarapítani a termékeimet és gyártani több matricát, illetve fogok készíteni a közeljövőben kitűzőket is.
Ha nem
lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?
Dolgoznék a saját rajzfilm sorozatomon. Régóta dédelgetett álmom egy saját rajzfilm, mert imádom őket még huszonéves fejjel is.
Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?
Mindenki fejlődik idővel ez nem "váltás" kérdése. Úgyhogy, igen.
Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?
Régen amikor még csak hobbi szinten rajzoltam abszolút csak az jelentette számomra a szórakozást. Amióta ez a munkám, találnom kellett más dolgokat is amik lekötnek, mert az egész napos rajzolás után, nincs mindig erőm vagy kedvem rajzolni. De igyekszem erre is időt szakítani. Amikor úgy érzem szükségem van egy kis kikapcsolódásra, firkálgatni szoktam mindenféle tét nélkül. Videójátékozni szoktam gyakran és főzni.
Ha szeretnénk az alkotásaiddal jobban megismerkedni, akkor hol tehetjük ezt meg?
A "Rajzmánia" nevű Facebook csoportban kezdtem megosztani
először a képregényeim. Egy nagyon barátságos közösségre találtam
itt, ahol szívesen fogadják az
alkotásaim, és szeretik is. Legalább is úgy vettem észre.
Sok remek magyar alkotót ismertem meg itt, és
hatalmas hálával tartozok ennek a csoportnak, mert számomra ők voltak az első nagy mérföldkő. Itt éreztem
először, hogy akár sok
emberhez is eljuthatnak a munkáim és sok emberrel megszerettethetem azt amit csinálok.
A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású?
Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?
Igen. Engem leginkább az érzelmeim irányítanak. Igyekszem ezekből kiindulni. Tudom, hogy ez "veszélyes" mert megesik hogy a rajzaim által megmutatom a gyengeségeim, de úgy gondolom ez erről is szól. Én is ember vagyok, ugyanúgy mint bárki más, és örömmel tapasztalom,hogy sokan tudnak azonosulni a rajzaimmal és így én is és mások nekem is azt az érzést erősítik, hogy "nem vagy egyedül." És ez nagyon fontos. Főleg a mai "influenszer" és sikerorientált, kamu világban, ahol "minden instakép tökéletes és mindenki csodaszép és boldog a nap 24 órájában. " Tehát, igen kijelenthetem, hogy személyes indíttatású, és személyes, a legtöbb munkám és erre büszke is vagyok.
Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?
Határozottan megváltozott. Személy szerint nem tudom elképzelni mi lenne velem socialmédia nélkül, és ezt nagyon fájóan és félelemmel jelentem ki. Ez egy nagyon törékeny kötelék, lehet egyik nap van a másikban nincs. Mégis itt érzem azt hogy ki tudok teljesedni, mint művész ami nem feltétlenül jó. Az egész Instagram mentalitás rossz, az algoritmusoktól függök, hogy éppen mikor melyik posztom lesz felkapott. Ha nem vagyok aktív a socialmédia felületeimen elvesz az algoritmusban a munkásságom. Ez sokszor kimerítő és elkeserítő. Néha még ha nagyon szorgalmas az ember és mindent megtesz, hogy az algoritmus kedvére tegyen, akkor sem garantált az, hogy sokakhoz eljut az amit csinálsz. Borzasztó, de ez van, de ehhez kell alkalmazkodni.
A régi nagy festők, művészek ÉVEKIG dolgoztak egy-egy munkájukon, és elismertek voltak. Ma ez már lehetetlen lenne.
A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?
Én azt vallom, ezt a grafika tanárom mondta mindig, Szigetvári Krisztina: " egy művész mindig papíron gondolkodik." Ez abszolút így van. Számomra sokkal egyszerűbb látni, hogy mit gondolok úgy, hogy közben lerajzolnom. Úgy mondanám, hogy a 0. lépés az ötlet és 1. lépés a vázlat.
Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?
Mint azt mondtam is, leginkább az érzelmeimből szoktam kiindulni, így általában elég személyes töltetűek a képregényeim. Ezeket az érzéseimet nehéz megfogalmazni mert ezek elvont fogalmak, mint a bűntudat, szégyen, depresszió, vagy szorongás. Ezeket az érzéseket átalakítani valami olyanná ami "kézzelfogható" az remek érzés, és ezekre a munkáimra vagyok a legbüszkébb.
Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként szeretnének boldogulni a jövőben?
Nem szabad félni attól, ha valami nem sikerül elsőre. Minden művészeti ágnak az alapja a szorgalom, a türelem és az alázat. Fontos még a kapcsolatok kialakítása, ismerkedni más művészek munkásságával. A kreativitás és a türelem is nagyon fontos. De a fő kritériumok a szorgalom és hogy szeresd és élvezd azt amit csinálsz. Ez meglátszik az alkotásokon.
Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?
3 éve abbahagytam a sulit, és felköltöztem vidékről Pestre. Most vagyok a legelső komoly párkapcsolatomban, önállóbb lettem, és sokkal több felelősséggel járó dolgot csinálok. Ezek így összességében. Az elmúlt egy évben rengeteget változtam. Öntudatosabb lettem és érettebb. Heti három képregényt készítek és baromi büszke vagyok magamra, hogy ezt konzisztensen tudom tartani valamint egyre több a megbízásom, megrendelésem is amivel pénzt keresek ami szuper érzés.
Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?
Természetesen vissza szoktam. Jóleső érzéssel tölt el ezeket visszanézni,mert látom mennyit fejlődtem, és ez motivál a további fejlődésre.
Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben
szabadidődben?
Magyar Youtube gameplayeket szeretek nézni, illetve hallgatni rajzolás közben. Főleg a TheVR munkáikat követem figyelemmel. Ezenkívül hatalmas Harry Potter, és Gyűrűk ura fan vagyok, így gyakran újranézem ezeket, vagy újraolvasom. Instagramon szoktam figyelni még különböző magyar alkotók alkotásait.
Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?
Főleg olyan tartalmakat fogyasztanak az emberek, amikkel azonosulni tudnak, ez teljesen normális. Kevés az olyan ember, aki tevőlegesen is támogatná a kedvenc művészét , ami szintén normális mert nem várható el ez másoktól. Idővel minden művésznél kialakul az a bizonyos kemény mag, akik nyomon követik a munkásságát és reagálnak mindegyik munkájára. Azt vettem észre, ami igazából logikus, hogy a provokatív alkotásokat sokkal többe ember kedveli , például a kövérségről készített képregényemre sokkal több reakció érkezett, mint mondjuk egy vicces macskásra. Meg kell találni a középutat aközött hogy mi tetszhet az embereknek és mit tudsz átadni magadból őszintén.
Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?
Kritikus vagyok a munkáimmal szemben, de nem viszem túlzásba. Tisztában vagyok a saját képességeimmel. Nem az a fajta alkotó vagyok aki utálattal tekint a munkáira. Látom és értelmezem hogy miben lehetne jobb a jövőben, és igyekszem ez alapján megítélni a munkáim. Összehasonlítani a sajátod más művészek munkájával nem mindig építő. Ha a saját értékrendem és lelkiismeretem szerint tudom, hogy beletettem minden tudásom egy-egy alkotásba én már elégedett és boldog vagyok.
Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)
Sosincs egy kész kép a fejemben először. Van olyan dolog ami alkotás közben jut eszembe.Erre kiváló a vázlatozás,és hogy sok sok verziót megörökítsek egy adott munkához ami eszembe jut róla. Olyan ez mint a puzzle. Egy-egy jó ötletből rakok össze általában egy kész összképet. Akkor nyilvánítok késznek egy rajzot ha minden amit bele akartam vinni egy munkába benne van.
Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?
Számomra fontos hogy rend legyen a munkaterületemen, ami jelen esetben egy íróasztal. Lehet akár az egész lakásban kupi, de az íróasztalomon mindig rend kell legyen.
Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?
Mindegy mit csinálsz csináld szívvel, és merj kockáztatni. A saját életedet éled, élj abból amit a legjobban tudsz és szeretsz csinálni és legyél szorgalmas. A többi jön idővel.
Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?
Számomra ez az ember a párom. Nagyon sokat ad hozzá hogy mellettem áll és támogat abban amit csinálok. Motivál hogy büszkévé tegyem őt és saját magam is. Ha kimondottan művészekről van szó, akkor "Whatsupbeanie" vagyis eredeti nevén Alina Bean inspirál. Ő egy külföldi animátor, aki szintén készít képregényeket. Hazai téren nagyon szeretem Martos Juli és Szert-Szabó Dorottya munkáit.
Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?
Az a helyzet hogy mindig dolgozok valamin. Ha épp nem rajzolok akkor néha festek vászonra. Ezt ritkán szoktam pedig nagyon szeretem csak nem mindig jut rá időm sajnos. Szeretnék egészségesebben élni a közeljövőben, kialakítani a kis családomnak, a páromnak és a macskámnak egy otthonosabb környezetet és igyekszem leküzdeni a szorongásaim és a mentális akadályaim amik megnehezítik a mindennapi életem. Szoktam írni. Többnyire terápiás céllal, amolyan naplószerűséget. Régen írtam verseket is, de ezekkel felhagytam egy ideje. Szeretnék majd egy összefüggő, összetettebb képregény sorozatot, ami nem a mostani "Slice of Life" képregény műfajt foglalja magába, ehhez jelenleg forgatókönyvet írok, úgyhogy várat még magára.
Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi
energiád ennyi mindenre?
Nem mondanám, hogy nagy hatással lenne a kapcsolataimra. Sok alkotót ismertem meg mióta komolyabban foglalkozok ezzel. Szeretem megszervezni a dolgaim és a tennivalóim. Általában mindig előredolgozok, így van amikor a heti 3 képregényt megrajzolom egy nap alatt és így tudok dolgozni máson is. Nem sokat alszom az az igazság, és nem mindig van energiám, de csinálom mert csinálnom kell.
Hogyan bővült, szélesedett a palettád?
1-2 éve el sem tudtam volna képzelni, hogy én digitálisan fogok rajzolni mert egyáltalán nem állt hozzám közel. Mostanra már kiismertem nagyjából és élvezem ezt az alkotói formát is. Iskolában volt hogy kellett dolgoznunk gépen és sose remekeltem, mindig segítséget kértem annyira nem volt érzékem hozzá. Egy osztálytársam meglepődötten írt rám nemrég, hogy "Mégis mi történt hogy ÉN digitálisan rajzolok?!" Nem értette, hiszen tényleg, nagyon suta voltam ilyen téren, és ebből is látszik hogy milyen furcsa is az élet. Az egyik pillanatban úgy gondolod nem értesz valamihez a másikban pedig már abból élsz meg. Vicces. Persze nem varázsütésre tanultam meg használni a digitális eszközöket, folyamatosan fejlesztettem magam és volt hogy éjszakákon át tanultam és tutorial videókat néztem újra és újra Youtube-on. De megérte. Sokat fejlődött a kommunikációm is és bátrabb lettem. Ezek mind hosszú és nehéz folyamatok voltak de idővel kifizetődik minden.
Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?
Igen. Sok tényezőből áll össze az hogy mit is csinálok most,és hálás vagyok mindenkinek aki támogat ebben és magamnak is hogy annak ellenére hogy sok sikertelenség ért az életben ezt nem adtam fel.
Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?
Hogy sose legyek fáradt.
Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?
Japánba szeretnék elutazni mindenképp.
Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?
Tervezek! Nem szeretek spontán lenni vagy a sorsra bízni dolgokat. Úgy gondolom hogy tenni kell mindenért, azért is amit sorsnak nevezünk. Ha csak feküdnék egész nap és nem csinálnék semmit a lehetőségem sem lenne meg rá hogy bármi is elérjen.
Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?
Szeretnék jó feleség és háziasszony lenni, és alkotni tovább.