kittycatannalee

A jeles cosplayer maga az ellenpontozottság. Alkotásait a játékosság jellemzi, őt magát a szakmai komolyság. Szelíd, visszafogott ember, munkássága azonban formabontó bátorságot mutat. Filozófiájában fontos szerepet kap a választott formarendből való tudatos kilépés, saját szakmai útját azonban nagyon is következetesen járja. Hogy miként férnek össze egymással az ellentmondások, e titkokról is beszélgettünk Rékával.

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Fekete Rékának hívnak és 24 éves vagyok. Jelenleg Sopronban élek és tanítónőként dolgozom főállásban.

Honnan jött a kittycatannalee művésznév?

Szerintem már születésem óta igazi macskás lány vagyok, a cicák a mindeneim, így nem volt kérdés, hogy ha egyszer saját művésznevem lesz, abba is beleépítem, innen jött a 'kittycat'. Ha jól emlékszem, anno egy könyvben olvastam egy 'Annalise' nevet, ami akkor nagyon megtetszett, mert az Anna régóta kedvenc lánynevem, így ezt kicsit átalakítva jött az annalee. Eleinte csak ezzel indultam, a kittycat csak mostanában csapódott hozzá.

Futaba Sakura Fotó: Martin Lobenwein

Hogyan csöppentél bele a cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Azt hiszem, gyerekkorom óta bennem van a vágy, hogy beöltözzek, hogy valaki más legyek. Imádtam a farsangokat, a beöltözős eseményeket. Mikor nagyon kicsi voltam, és a kedvenc mesém a "Koboldok és Tündérek földjén" volt, már akkor nagyon szerettem volna beöltözni Thaliának, így nagymamámmal közösen meg is varrtuk a kis ruhácskáját... A cosplay iránti igazi vágyam talán akkor kezdődött, amikor 10-12 éves korom körül (nem emlékszem pontosan) láttam a Vadmacska Kommandót a tévében, és szerettem volna egy kicsit Zoey lenni. Minél jobban próbáltam rá hasonlítani, bár varrni akkor még nem tudtam, kicsit sem. Aztán jött az életembe a Final Fantasy széria, és próbáltam minél jobban Yuffie-ra (FF7) hasonlítani, még a hajamat is levágattam, és hasonló ruhákat vettem, egy régi pizsiből kivágtam Rinoa (FF8) ruháját, a 7.-es farsangon Selphie-nek (FF8) öltöztem, anyuval együtt csináltuk a jelmezt... Ezután fedeztem fel, hogy létezik Magyarországon con, akkor még SakuraCon néven futott. 2009-ben voltam először, ha jól emlékszem, akkor még varrónő varrta a jelmezeim. Ekkor tudatosult bennem, hogy amit csinálok, az igazából cosplay, és szerettem volna komolyabban foglalkozni vele, bár az elmúlt tíz évben többször is volt kihagyásom.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat melyek hozzájárultak a cosplayes tevékenységedhez?

Általános iskolás koromban művészeti iskolában tanultam, és bár rajzolni ma sem tudok olyan jól, mint akkor, néhány technika megragadt a fejemben, és miközben rajzolgatom a szabásmintákat, eszembe jut néhány apróság. Érettségi után tanítóképző főiskolát végeztem, ott tanultam technika gyakorlatot, ami sokban hozzájárult a kezdetleges cosplayeimhez, mert ott tanultunk meg kézzel varrni. Azóta is tanítóként dolgozom ugyanabban a művészeti iskolában, ahová jártam, és a kreatív kisgyerekektől sokszor el tudok lesni egy-két apróságot.

Kiket és honnan cosplayeztél eddig? Miért ezeket a karaktereket választottad? Hogyan/Mi alapján választod ki a karaktert, akit cosplayezni fogsz?

Cosplayeltem már Blake-t a RWBY-ból vagy Freddie Mercury-t a Queenből, de leginkább különböző játékokból szeretek beöltözni, mint Lux és Lulu a League of Legendsből vagy Kitana a Mortal Kombat X-ből. A jövőbeni terveim is főleg játékokból vannak. A terveimet az alapján választom ki, mennyire szimpatikus a karakter ruhája és személyisége. Mivel a cosplayhez nagyban társul az is, hogy jól visszaadjuk a karakter személyiségét, fontos nekem, hogy közel álljon hozzám a karakter. Így választottam például Futaba Sakurát a Persona 5-ból, akiben teljesen magamra találtam. Előfordul, hogy egy karaktert azért választok, mert gyönyörű ruhája van, amit mindenképp viselni akarok.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során?

Egyelőre még nagyon a kezdeteknél vagyok, így igazán különleges technikákat nem alkalmazok. Kis lakásban lakunk, udvar nélkül, és férfi sincs a családban, így túl bonyolult eszközök sem jöhetnek szóba.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembekerültél egy jelmez elkészítésekor?

A két legnagyobb kihívás számomra a határidők és a szabásminta. Abszolút nem vagyok mérnök beállítottságú, és a matematikai képességeim is egyenlőek a mínusz nullával, így folyamatosan bajban vagyok azzal, hogy a szabásmintákat magamra méretezzem. Hiába rajzolom meg szépen a tökéletes formát, a méret sosem stimmel, és nem tudom, hogyan varrjam össze, hogy szép legyen. A határidők pedig ősellenségeim, mert az életben is szörnyen halogatós típus vagyok, szóval a cosplayeknek is con előtt egy héttel állok neki, pánikszerűen.

Melyik az eddigi kedvenc saját cosplayed?

Abszolút Kitana a Mortal Kombat X-ből. Rengeteg időm és munkám van benne, hiszen varrógép hiányában teljesen kézzel készült.

Kitana Photo: Morpheus Photoworks 

Melyik karakter megszemélyesítése volt a legnagyobb kihívás neked, és miért?

Junko Enoshima (Danganronpa). Alapvetően jókislány, kedves típus vagyok, így akár még képeken is nagyon nehéz nekem egy vad, őrült személyiséget alakítani. Nagyon nehezen játszom az arcommal, ha a személyiségem ellentétéről van szó.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?

Már nagyon régóta dolgozom Luxon (League of Legends), a Lunar Empress (Holdcsászárnő) kinézetén. Nem tűnik bonyolultnak, de számomra iszonyatosan nagy kihívás. A ruhája minden oldalról máshogy néz ki, a kiegészítői teljesen új technikákat igényelnek, minden apróságot saját kézzel kell megformálni. Kicsit örültem is a karantén-helyzetnek, volt időm beleásni magamat egy kicsit a dologba és nem kell aggódnom, hogy túl közel van a con.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

A barátaim, kollégáim nagyon kedvesek és érdeklődőek. Hivatásomból adódóan csupa idősebb kollégával vagyok körülvéve, kicsit izgultam, hogy ítélkezni fognak, de amint felfedezték a profilomban, kíváncsian, jólelkűen jöttek hozzám. Abszolút megértőek és támogatóak. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor a 10-12 éves korú gyerekek is őszinte érdeklődéssel fordulnak hozzám, mi is az a cosplay.

Anyukámmal kerülünk néha apróbb vitákba, a "minek gyűjtögetsz ennyi mindent", "miért nem elég egy jelmez minden alaklomra" típusú kérdések miatt, de amikor látja mennyit dolgoztam egy cosplayen, mindig érdeklődik és büszke rám.

Számodra mit jelent a cosplay? Mi az, amit neked ad mindez lélekben?

Szabadságot. Ki tudok kicsit törni a szörnyű hétköznapokból, és az lehetek, aki lenni akarok.

Mennyire támogatnak a barátaid a cosplayezésben? Segítenek a jelmez elkészítésében, esetleg elmennek a rendezvényekre?

Van egy szűk baráti köröm, akiket a cosplay miatt ismertem, velük ahogy tudunk segítünk egymásnak és együtt járunk rendezvényekre. Az ettől teljesen független barátnőm viszont abszolút támogató, bár fogalma sincs a karakterekről, mindig szívesen áll neki kutakodni, és többször is említette, hogy szívesen elkísérne.

Van esetleg kedvenc fotósod, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Még nem volt sok nagy fotózásom, elvétve találkozgattam csak fotósokkal, de bármelyikükkel szívesen dolgoznék bármikor.

Milyen érzés a kamera előtt lenni?

Nagyon furcsa. Alapvetően introvertált a személyiségem, így fokozatosan kell "hozzászoktatni" magam ahhoz, hogy az emberek csak úgy odajönnek hozzám, fotóznak, a külön fotózásokon pedig eleinte mindig kicsit félénken állok neki a dolgokhoz.

Character: Blake Belladonna Series: RWBY Photo: Keito Kisame Cosplay 

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat?

Egy picit hanyagnak tartom magam, sajnos. Eleinte mindig magas elvárásokat állítok magammal szemben, hogy ennek így kell majd kinéznie, aztán ha valami rosszul sül el, csalódok magamban, és elfogy az energiám. Ekkor kerülök abba az állapotba, hogy nem érdekel, csak legyen kész. Ezen mindegy egyes projekt után dolgozom kicsit, hogy jobban dolgozzak a jelmezeken.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nem igazán.

Az eddigi pályádon a válások, változások alkalmával mennyire jelentett gondot?

Nem jut eszembe ilyen.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Az utolsó évem az egyetemen és az azutáni munkavállalás. Az államvizsgára való készülés, a munkába állás pedagógusként elvette az időmet és az energiámat, mellette eleinte nehezebb is volt igényes, részletes cosplayeket készíteni, ezért a legutóbbi két cosplayemet csak vásárolni tudtam.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Mostanában kevesebb animét nézek, és leginkább a sorozatokra fekszem rá, főleg Marvel.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Sokkal kevésbé, mint vállalható. Sajnos abszolút nem vagyok maximalista, inkább arra szoktam rámenni, hogy elkészüljek időben, így sokszor beleesek abba a hibába, hogy az elején mindenre odafigyelek, részletekbe megyek, de ahogy közeledik a határidő, egyre hanyagabbá válok, csak legyen hordható, és majd con után befejezem.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Ugyanazzal, mint eddig csak stressz nélkül. A legtöbben tisztában vannak a pedagógusok helyzetével, mellette nagyon nehéz úgy beosztani a pénzt, hogy hobbira is maradjon. Biztos, hogy sokkal több energiát fektetnék a cosplayezésbe, ha a pénz nem lenne akadály, hiszen nem kellene ennyire megszorítani magam, amikor az anyagokról van szó.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz?

Nem jut eszembe ilyen.

Photo: Keito Kisame Cosplay 

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik cosplayerként szeretnének foglalkozni a jövőben?

A legfontosabb "elvárás", amit magunkkal szemben állítani kell, ha belevágunk a cosplay-témába, hogy érezzük jól magunkat. Aki csak hobbi szinten szeretne elmélyedni a témában, fontos, hogy élvezze, amit csinál. Az sosem jó, ha a hobbinkat kényszer alatt csináljuk. Részben ugyanez igaz arra is, ha valaki komolyan szeretné űzni a dolgot. Hiszen az a legjobb mindenkinek, ha a munkája a hobbija és jól érzi magát, de olyankor sokkal több munkát kell belefektetnünk a dologba. Fontos, hogy mindig naprakészek legyünk, tanácsokat, tapasztalatokat fogalmazzunk meg, mindig legyen új ötletünk, illetve friss jelmezünk. Hobbi szinten ezzel nem mindig szoktak ennyire komolyan foglalkozni, olyankor csak az a fontos, hogy ahogy idő/pénz engedi, elkészítsük álmaink cosplayét.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Jelenleg is lelkes amatőrnek tartom magam, viszont a legelső munkáimra mindig úgy nézek vissza, hogy felteszem magamnak a kérdést: "Mit csinálnék másképp?". Minden előző munkámból próbálok tanulni, főleg a hanyagságom miatt, hogy legközelebb hogyan tudnám tökéletesíteni egy-egy módszeremet.

Ha most vágnál bele a cosplayezésbe ,csinálnál-e bármit is másként?

Nem lennék ennyire lusta. A legegyszerűbb ruhákba is lelkesen vágnék bele, és semmiképp sem hagynám, hogy a motivációm a végére elvesszen. Ha már az elején több energiát öltem volna bele és nem ragadt volna rám a halogatás, akkor talán most is kicsit magasabb elvárásokat állítanék magammal szemben.

Hogyan készülsz a conokra? Ehhez kapcsolódva milyen tippeket adnál a kezdőknek?

A legfontosabb: álljunk neki időben, de legalább tervünk legyen. Ha utolsó pillanatban is állok neki, mindig készítek részletes tervet, mit, mikor, mennyit fogok csinálni belőle egy nap, így általában ki tudom számolni, hogy legvégső esetben is, mi kell még conig. Illetve szeretek a cuccokról listát írni, mit kell vinni conra, mert előfordult, hogy a cosplay kiegészítőinek a felét otthon hagytam.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Egy-két con előtti időszakban, amikor nagy a stressz, hogy befejezem-e a cosplayt időben, el szoktam hanyagolni a barátaimat, családomat, aminek egyszer-kétszer sértődés a vége. Bármennyire igyekeznek megértően állni a dolgokhoz, ehhez sajnos még nem szoktak hozzá, hogy ebben az időszakban abszolút elérhetetlen vagyok. Az energiám általában abból ered, hogy conon cosplay nélkül borzasztó rosszul érzem magam, mert imádok beöltözni, hiszen kevés alkalmam van rá. Ez pedig az utolsó napokon is hajt.

Mely alapanyagok a kedvenceid és miért? Van esetleg olyan üzlet, ahová szívesen visszajársz alapanyag beszerzése céljából?

Nem nagyon van ilyen. Az alapanyagokat mindig a ruhához, kiegészítőhöz mérten választom, így igyekszem bővíteni a tudásomat is.

Amikor nem valamelyik projekteden dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Mik foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

A munkám sok időt elvesz az életemből, pedagógusként kötelességem részletesen készülni az óráimra. Ha úgy vesszük, nagyon sok másik hobbim van, szeretek olvasni, táncolni, sorozatokat nézni, ezekre mind-mind külön kell időt (vagy pénzt) szakítani, ezért sokszor állok ott a pár órácska szabadidőmben, hogy na most melyiket szorítsam háttérbe, mert nem lesz mindenre időm?

Junko Enoshima Fotó: Martin Lobenwein and edit by me  

Mennyire vallod magad gamernek? Mely játékokra fektetsz nagyobb hangsúlyt a szabadidődben? Van kedvenc játék amire mindig szakítasz időt?

Csak kis mértékben, mert nem játszok olyan sokféle játékkal. Nagyon szeretem a Final Fantasy szériát, sok cosplay tervem van belőle, több részből is. Ehhez a játékhoz viszont idő és hangulat kell, mert szeretem az ilyen sztorikba mélyen beleásni magam. Azon kívül League of Legends-el szoktam minden nap játszani, viszonylag rövid, és egy kis kikapcsolódást nyújt számomra (tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet).

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Számomra kétféle szórakozás létezik, attól függ, melyik személyiségem dominál éppen. Amikor magamba fordulós, intro hangulatom van, szórakozás alatt olvasok, játszok vagy csak nézek valamit. Hétvégente, bizonyos emberek társaságában inkább extro, olyankor szeretek eljárni bulizni, táncolni vagy csak beülni valahova a közeli barátokkal.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Ez az a kérdés, amire sosem tudtam válaszolni. Annyi minden van, én pedig döntésképtelen vagyok. Bár, mivel eleve halogatós vagyok és imádok aludni, ebből adódóan nagyon sokszor elkések, egy teleportáló képesség jól jönne.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Igen, abszolút. Sok embert ismertem meg ezáltal, és a conok hangulata nélkül elég szomorú lennék. Ráadásul a cosplay megváltoztatta a szemléleteimet is, nagyon sokat segített mások elfogadásában, illetve a gyermeki fantáziámat, kreativitásomat sem hagyta kihűlni.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Leginkább a Távol-Keleti országokat járnám be szívesen, Japán vagy Dél-Korea elsősorban.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

A kettő között inkább. Szeretek előre tervezni, célokat kitűzni, de már sokszor belefutottam abba, hogy ezeket közben jövő lehetőségek, helyzetek miatt meg kellett változtatnom, így felesleges volt bármit megtervezni.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Bízom benne, hogy akkor is ugyanúgy cosplayelni fogok, csak több tapasztalattal.