Heidi Albert

"A zene, a jó zene az embert nem csak pillanatnyi hangulatában, hanem egészében alakítja; nem csak a szférák zenéjét jeleníti meg, de a rend iránti érzékét és a világrendbe, a kozmikus rendbe való beilleszkedés élményét serkentgeti benne, és kapcsolatba hozza őt a szellemi világ egészével és annak az értékeivel." - Dobszay László

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Heidi Albert vagyok, polgári nevemen Bognár Andrea, 22 éves. Fotográfia szakon végeztem a nyáron a METU-n, azóta pedig a fotó-videó-marketing-zene vállalkozásomat igyekszem beindítani. A Latency-ben énekelek és közben szólóban is készítek feldolgozásokat, és dolgozom a saját dalaimon is.

Honnan jött a Heidi Albert művésznév?

Számomra nagyon fontos a család, így próbáltam visszanyúlni a gyökerekhez, amikor a művésznevemet kerestem. Nagyon tetszettek a nagymamáim nevei. Albert Ilona és Boldizsár Hedvig. Ezekből raktam össze és alkottam meg ezt az identitást.

Mikor és milyen impresszió hatására döntöttél a zenész élet mellett?

A zene mindig is az életem része volt, de azt, hogy zenész akarok lenni, mostanában fogalmaztam meg magamban. Azóta sokkal jobban igyekszem, sokkal motiváltabb vagyok, és minél többet tanulok, annál többet akarok még tudni. Hogy pontosan milyen impresszió hatására? Egyszerűen csak ez az, amit a legjobban szeretek csinálni.

Amikor zenélni kezdtél, miért épp a csellót választottad?

Amikor 2. osztályos voltam elemiben, az akkori énektanárom vadászta a a jó ritmusérzékű gyerekeket, hogy beajánlja őket a csellótanár feleségénél tanulni. Így választott ki engem is, én pedig nyitott voltam az ötletre.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

A legalapabb Shure SM58-as dinamikus mikrofonom van, egy Steinberg UR22-es hangkártya, és Ableton. Illetve a videóimat a fényképezőgépemmel készítem, egy Sony Alpha 7-essel. Nem kell sok dolog, hogy elinduljon az ember.

Milyen szempontokat tartasz fontosnak az alkotási folyamat során?

Folyamatosan kísérletezem különböző technikákkal, hangzásokkal, mert fontosnak tartom egy olyan stílus kialakítását, ami alapján felismerhető vagyok akár pár másodperc hallgatás után. Kapok néha olyan megkereséseket, hogy írnának nekem dalokat. Köszönöm, számomra az egyáltalán nem lenne önazonos, hogy mások dalait éneklem!

A környezeted hogyan fogadta, amikor elkezdtél komolyabban zenéléssel foglalkozni?

Támogatott mindenki. Gimiben nagyon sok pozitív energiát kaptam a barátaimtól, szükségem is volt rá, mert még nem nagyon hittem magamban.

Persze voltak olyanok is, akik egyből szórták rám az olyan mondatokat, hogy "Ugyan már, zenéből nem lehet megélni!", vagy egyszerűen csak éreztették velem, hogy egyáltalán nem hisznek benne, hogy sikerülni fog, és inkább legyen "normális munkám." Ezekkel az emberekkel gyorsan meg is szakítottam a kapcsolatot.

Hogyan zajlik a dalalkotás folyamata - a kezdetektől egészen a videóklipig - a Latency esetében és a szóló projektben? Vannak bevett szokásaid, babonáid? Mikből inspirálódsz?

A Latency-vel kicsit egyszerűbb a dolog, hiszen csapatban olyan ötleteket tudunk hozzáfűzni egy-egy gondolathoz, ami a másiknak talán eszébe sem jutott volna. Mindenki másban erős. Tomi nagyon jó szövegeket ír, Botiből csak úgy dőlnek a gitártémák, én pedig úgy gondolom, dallamalkotásban jeleskedem a leginkább.

Egyedül más a helyzet, de szerencsére vannak köreimben olyan emberek, akiktől kérhetek visszajelzést a dalaimról, és segítenek, ha elakadok.

Nincsenek babonáim, amikor anyukám azt mondja, egyek lencselevest újévkor, én csak azért sem eszem, mert nem akarok semminek és senkinek erőt adni az életem feletti kontrollban.

Inspiráció terén azt hiszem, nagy hatással van rám az, hogy kórusban énekeltem és komolyzenét tanultam/tanulok - gondolok itt a több szólamban való gondolkodásra és harmóniák megteremtésére.

A videóklipek bevált stábbal készülnek? A klipjeid vizuális megalkotásában is részt veszel?

Eleinte magunknak csináltuk a klipeket, de hamar rájöttünk, hogy egyrészt nem tudom megtanítani Tomit 10 perc alatt videózni, másrészt nekem sem jött be annyira az, hogy egyszerre kell ennyi mindenre figyelni. Ha szerepelek, akkor csak azt szeretném csinálni. Éppen ezért örülök, hogy a legújabb dalunk klipje már profi stábbal készült.

Tervezés szinten még mindig részt veszek a klipekben, de más módon már nem igazán, szeretnék inkább a zenélésre koncentrálni.

Persze a vágásba még eléggé bele szoktam szólni, gondolom néha elegük is van belőlem. :D

Tartod továbbra is azt a zenei irányt, amit most képviselsz?

Mindenképpen szeretném a csellót valahogyan szerepeltetni a dalokban, ha nem is feltétlenül direktben, néha csak elrejteni bennük különböző csellóhangokat. Még kísérletezem, de abban biztos vagyok, hogy tipikus rádiós pop nem fog megjelenni Heidi Albert néven.

Az előkészületekhez képest milyen élmény volt az első videóklip? Voltak olyan nehézségek vagy meglepetések, amikre nem számítottál?

A legelső videoklipet az egyetemi szaktársaimmal készítettük az "Azt ami szép" című dalunkhoz. A legnagyobb kihívás talán a csapatmunkában rejlett, nem szeretek másokat irányítani, meg nem szívesen vállalom magamra a megmondóember szerepét, de néha muszáj.

Kik azok az alkotók, akik hatással vannak rád, akikkel azonosulni tudsz?

Sokat tanulmányoztam a sztárkultuszt, így tisztában vagyok azzal, hogy amit az emberek látnak, vagy beleképzelnek egy-egy előadó személyiségébe, az nem feltétlen van úgy, szóval már nem igazán tekintek úgy az alkotókra, mint azelőtt.

Viszont olyan alkotókról tudok beszélni, akiket személyesen is ismerek: Biksi Gábor (Cloud 9+) vagy Fehér Holló például olyan producerek és művészek, akik mind emberileg, mind szakmailag sokat tettek/tesznek hozzám.

Mitől lehet érdekes zenei kihívás, hogy egy ismert dalt átültessünk egy teljesen más hangszerelési környezetbe?

Imádom újragondolni, kicsit saját képemre formálni mások dalait, sokat lehet belőle tanulni egyrészt arról, hogy ők hogyan építenek fel egy dalt, másrészt ilyenkor egyre közelebb és közelebb kerülök ahhoz is, hogy megtaláljam a saját stílusomat.

Számos kreatív embernél megfigyelhető, hogy korszakokra lehet bontani a pályafutásukat. Ha visszatekintesz az eddigi pályádra, nálad vannak-e, és ha igen, milyen korszakok?

Nem gondolom azt, hogy egyáltalán elindultam volna bármerre is, még nem tartok nagyon sehol, szóval a kezdeti, szárnybontogatós időszaknak nevezném el.

Mivel kapcsolódsz ki, mi az, ami feltölt?

Általában sorozatnézéssel kapcsolom ki az agyam, de mostanában sokkal több motivációm van, úgyhogy minden szabadidőmet zenéléssel és dalszerzéssel töltöm. Jobban is érzem magam, hiszen a sorozatok csak kikapcsoltak, de nem töltöttek fel.

A másik ilyen dolog a tánc. Most eszembe is jutott, mennyire régen táncoltam már úgy igazán, nincs is annál jobb, mint elmenni egy buliba és kitombolni magad az első sorban.

Ki tudnál emelni egy olyan zenei műfajt, ami nagyon tetszett Neked?

House minden mértékben. De nem a diszkó house, ami a szórakozóhelyeken megy, hanem a lo-fi house, amit például Harrison BDP készít. Számomra ez a világ legtáncolhatóbb zenéje, és furcsa mód már 1 éve csak house-t hallgatok.

Mit tartasz a legnagyobb elismerésnek, vagy mire vagy személyesen a legbüszkébb?

Ha szakmabeliek mondják, hogy jó az, amit csinálok. Büszkeség? Azt nem igazán érzek jelenleg. Ha éreztem is, hamar elmúlt, mert én csak azt látom, hogy nincs ilyesmire idő, ha még messze vagyok a céltól.

Fordult már elő, hogy gyökeresen át kellett tervezned egy projektet?

Nagyon sokszor. Az első szóló dalommal is ez a helyzet, 1 éve kezdtem el írni, de valahogy nem volt az igazi. Most megint elővettem, és a refrént kivéve mindent átírtam benne. Sokkal jobb lett! Azt hiszem, érnie kellett kicsit.

Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, otthagyod a zenei világot, ebben a formában nem csinálod tovább?

Kiskoromban volt, hogy abba akartam hagyni a csellózást, mert már akkor is rengeteg dolog érdekelt, versenyszerűen táncoltam, kórusba jártam, egy ideig judoztam, röplabdáztam is. Viszont emiatt nem volt sok szabadidőm, és irigyeltem a társaimat. Anyukám szerencsére nem engedte, hogy abbahagyjam. És soha nem is fogom abbahagyni a zenélést, anélkül nem lenne sok értelme az életemnek.

Van olyan, akit mesterednek nevezel?

Mesternek nem nevezem őket, de a zeneiskolai tanáraim, és az az iskolai énektanárom, aki által elkezdtem csellózni, és egyébként a kórus vezetője is volt, nagyon sokat hozzámtettek, így valamilyen szinten őket talán mégis.

Van olyan előadó, akivel szívesen csinálnál közös zenét?

Hmm nekem a Punnany Massif és az Irie Maffia kombó nagyon sok erőt adott még tini koromban, megtisztelő lenne egyszer velük alkotni valamit, de egyébként nyitott vagyok az együttműködésekre, sokat lehet tanulni 1-1 előadótól, és imádok zenei körökben új embereket megismerni.

Vannak számodra kiemelkedően fontos témák, szívügyeid?

A személyesen átélt élményeken kívül szeretnék hangsúlyt fektetni a jövőben a társadalmunkat érintő kérdésekre/ problémákra is.

Mi a véleményed a tehetségkutató műsorokról?

Van olyan élethelyzet, amikor egy nagyot dobhat az ember karrierjén az, hogy megjelenik a TV-ben. Kérdés, hogy mit kezd a hirtelen jött "hírnévvel", javára fordítja, vagy elvész a zeneipar feketelyukában.

Ilyennek képzelted a pályát, amikor még csak álmodoztál róla?

Így, hogy még nem igazán koncertezünk, nincs kint még albumunk sem a zenekarral, sem szólóban, nem igazán tudok magamra úgy gondolni, mint aki a pályán jár.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Kijönni az egyetemről. Teljesen megváltozott az életem. Jó irányba.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Nos, ez nem feltétlen pozitív, de mindig azt mondom mindenkinek - és magamnak is -, hogy "Soha ne függj senkitől!" - pont ezért nehezemre esik segítséget kérni bárkitől is, pedig vannak helyzetek, amikor jobb lenne.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Persze! Életem legjobb döntése volt.

Milyen célkitűzéseid vannak 2021-re? Min dolgozol most leginkább? Mik a jövőbeli terveid?

Nekem egy nagy célom van, megtalálni a módját, hogy megfogalmazzam a bennem lévő zenét, és csak csinálni. Hagyom, hogy sodorjon az ár. Tudom, hogy sikerülni fog.