Anne Wild

2021.01.16

"Az emberi kreativitás minden látszat ellenére nem individualista forrásból származik, bármennyire is szeretik az emberek a nagy tudóst, a nagy politikust látni. A kreativitás közösségi folyamat, csak csoportokban jelenik meg. Előfordul már két embernél is, de minél kiterjedtebb a közösség, annál különösebb formái jelentkeznek. A kreativitás eredendően emberi tulajdonság, és kevés köze van az intelligenciához. Valamennyi kell hozzá, persze, de jóval kevesebb, mint gondolják." - Csányi Vilmos

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Anne Wild vagyok, grafikus, illusztrátor, akármi. Hagyományos sokszorosító grafikát és animációt tanultam eddig. (És nem vagyok túl jó a bemutatkozásokban.)

Honnan jött az Anne Wild művésznév?

Az Anne az Anna angolszász megfelelője, amiből viszont az Anikó eredetezhető. Szóval gyakorlatilag a saját nevem angolosított változata. A "vezetéknevem" egy valószínűleg félreértett családi legendából jött, amit én is csak fél füllel hallottam, majd tiniként elkezdtem használni és végül megragadt. Igazából nem sajnálom, mert sikerült azonosulni vele.

Hogyan csöppentél bele az artistok világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

Már általános suliból ballagás táján is eljátszottam az ötlettel, de a döntést a gimnáziumban hoztam, amikor először Jang Kyung Il, majd Brian Ching és Jan Duursema képregény-művészete egy új világot villantottak fel előttem. Nem kevésbé köszönhetem a kezdő lökéseket a gimnáziumi rajztanáromnak, aki végig támogatott és felkészített a továbbiakra. Az ő rajzszakköre volt az, ahol realizálódott bennem, hogy ezt akarom csinálni.

Milyen munkamódszerrel dolgozol? Milyen alkotói utat jártál be mostanáig?

Elég sok irányban tapogatózom, de ha le kellene szűkítenem a dolgokat, akkor tradicionálisban egyértelműen a tusrajzok a fő specialitásom, a digitálisban egyelőre csak rajzolok, a festést még tanulom.

Hagyományos grafikát tanultam az első sulimban, így az ott megismert sokszorosító technikákat és stílust alkalmazom a munkáimban, ha tudom. Értem itt a lino-metszést, rézkarcot, stencilt. A stílusomra inkább ezek voltak hatással.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Grafikus vagyok inkább, mint festő. A rajzolást sokkal jobban élvezem és sokszor ösztönösen megy, ellentétben a munkák kifestésével, amivel sokszor meg kell küzdjek több fronton is.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Kezdetnek egy sima gimnáziumba jártam, de a rajztanárom nagyon odaadóan állt a szakmájához és egy olyan rajzszakkört vezetett, ahol nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ilyen irányban tanulhasson tovább az ember.

Ezután a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző karának a rajztanszékén tanultam hagyományos sokszorosító grafikát és a rajzolás legtöbb alapját (anatómia, perspektíva, színtan, egyebek).

Majd a Metropolitan Egyetemre jártam animáció mesterszakra.

A technikai oldalról beszélhetünk? Milyen technikákat, eszközöket alkalmazol a projektjeid során? Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Hagyományos rajzolásban elsősorban mechanikus ceruzával és tussal dolgozom. Ezek ketten kísértek egészen a gimitől kezdve és velük dolgozom a legbiztosabban. A vonalrajzaimhoz mártogatós tustollat használok kalligrafikus heggyel.

A digitális alkotáshoz meg egy Wacom Intuos Pro-m van már egy jó pár éve.

Hogyan választasz témát, honnan meríted az ötletet az alkotásaidhoz? Mi alapján választod meg azt a témakört, amivel aztán hosszabb távon foglalkozol?

Elsősorban az alapján választok témakört hogy mi az, ami megmozgatja a fantáziám, amit érdekesnek tartok arra hogy elmélyedjek benne. Elég kíváncsi természetem van, ha valami érdekel, akkor akár napokat kutatok utána, hogy minden oldalról megismerjem. Az ilyen kutatómunkákat élvezem és jelentős részét képezik az alkotói folyamatomnak is.

Ezen felül az érzelmek is nagy szerepet játszanak abban, amiket csinálok. Képekben gondolkodom és ha olvasok valami olyat, amit érdekesnek, felemelőnek, csodálatosnak találok akkor ott van előttem már egy nagyon élénk kép és máris elkezdek azon gondolkozni, hogy ezt hogyan tudnám leképezni a papírra úgy, hogy más is tökéletesen értse, hogy mit érzek.

A témaköreim tehát azokat a dolgokat ölelik fel leginkább, amiket érdekesnek találok, vagy valami érzelmi állapotot akarok velük megjeleníteni.

Az ösztönösség mennyire jellemző a munkáidra? Hogyan kezdesz hozzá egy-egy alkotáshoz, le tudnád írni a folyamatot? Mire van szükséged az alkotáshoz?

Abszolút jellemző, de át szoktam gondolni a kompozícióim.

Ha meg van az alap ötlet, akkor kicsiben mindig készítek -egy általában dinamikus- kompozíciós vázlatot. Ez mindig egy maximum ötször-négy centis firka, ahol felvázolom a pózt, az erővonalakat, fény-árnyékot. Majd ezt próbálom átültetni nagyba. Kicsiben sokkal jobban átlátom az egészet.

Az alkotáshoz elsősorban arra van szükségem, hogy legyen annyi nyugalmam, hogy átgondoljam ezeket rendesen, néha arra hogy kimenjek egy szünetet tartani és új szemmel ránézhessek a képre, hogy megállapíthassam, hogy mi a jó, vagy rossz benne. Legtöbbször zenét is hallgatok közben, vagy időnként hangoskönyveket, ha már nem a gondolkozós részét csinálom, csak az "iparos-munkát".

Mivel kell leginkább "megküzdened" az alkotás során?

Leginkább magammal. De azt hiszem ez mindenkinél így van.

Van amikor minden megy, mint a karikacsapás, és csak úgy jönnek ki a munkák mintha futószalagon gyártanám őket, de van, hogy semmi nem megy, türelmetlen az ember és semmi nem készül el. De szerintem a kreatív munkák így működnek. Legtöbbször érzelmekből alkotunk és azok fluktuációja nem mindig egyenletes.

Melyik részét szereted leginkább a munkáidnak? Mit szeretsz a legjobban alkotni?

Mit szeretek a legjobban alkotni? Képregényt. De mikor csinálom? Gyakorlatilag soha. Legalábbis nagyon-nagyon ritkán készülnek el.

Rajzolni szeretek a legjobban, szeretem a tervezés folyamatát és a kutatómunka nagy részét is. A festést azonban... Nos, mondjuk azt hogy van, hogy azt is szeretem, de az elég ritka. Olyan 80% sírás és 20% öröm.

Témában a tárgyak érdekelnek a legkevésbé, az embereket és a természetet szeretem rajzolni. Az állatokkal mindig kicsit küszködök, mert egyszerűen nem tudom olyan aranyosra csinálni őket, mint amilyenek valójában és ez szörnyen zavar.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Úgy gondolom, hogy van amikor tudatos ez, de a legtöbb esetben inkább ösztönös. Ahogy az ember egyre inkább átlátja az alkotás folyamatát, ahogy egyre többet ismer a dolgokból úgy változnak majd azok is ahogy a papírra leképzi a gondolatait. Nyilván mások munkái is hatással vannak rám.

Szerintem egy művész kicsit úgy működik, mint egy szivacs. Amerre jár, amit lát, hall és érez azt felszívja, majd a saját gondolataival kiegészítve adja át.

Hasonlítani nem tudom, mihez tudnám a saját munkáim. Elég sok képregényes, rajzfilmes alappal dolgozom, de ezek inkább már ösztönösek, mint tudatosak.

Ezen felül vannak kultúrák, amik művészetét nagyon érdekesnek tartom és emiatt szívesen feldolgozom és tanulmányozom őket.

Most éppen mind dolgozol? Milyen téma érdekel? (Jelenleg milyen témák foglalkoztatnak?)

Nem dolgozom semmi nagyon épp. Próbálok kicsit önképezni és találni egy munkahelyet a szakmámon belül, mert most végeztem az egyetemmel.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Alapvetően otthonülő típus vagyok. Ha nem rajzolok, egy jó könyv, film, vagy játék jelenti nekem a szórakozást inkább.

A munkáid alapja mennyire személyes indíttatású? Minden esetben személyes indíttatásból alkotsz?

Jellemző, de nem minden esetben személyes az indíttatás. De a kutatómunkával ami mögötte van, azt is sokszor sikerül személyessé tenni.

A művészeti ideád a vásznon vagy az alkotási folyamat előtt jön létre?

Ez változó. Van, hogy úgy ülök le a "vászon" elé hogy egy egyértelműen körvonalazott kép van a fejemben, de sokszor a folyamat közben alakul.

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

Nincs ilyen. Elég perfekcionista vagyok, így kevés az a munkám, amivel valóban elégedett vagyok. Magára a közben megtanult dolgokra, problémák megoldására büszkébb vagyok sokszor, mint magukra az alkotásra.

Pályázatokra meg nem-igazán szoktam nevezni, így elismeréseim nem nagyon vannak.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik artistként szeretnének boldogulni a jövőben?

Úgy gondolom, hogy ebben nem nagyon tudok hasznos tanácsokat adni. Magam is küzdök a boldogulással, de ha tanácsot kellene adnom, akkor azt mondanám, hogy ne adják fel.

Művészként érvényesülni abszolút nem könnyű és a piac eléggé telített. Így mindenképpen részét képzi saját magunk reklámozása, szóval ha valaki komolyan ilyenben gondolkozik, akkor nem árt utánanézni az ön-marketingnek.

Szerencsére az internet korában már nem csak egy ország áll nyitottan előttünk, így nem feltétlenül kell azt a tartalmat gyártani, amit itt elvárnának tőlünk.

Nem kell, hogy Amerikában élj már ahhoz, hogy szuperhős képregényeket csinálj, és nem kell japánnak lenned ahhoz, hogy manga stílusban dolgozz. (De azért ide megjegyzem, hogy az anatómia és perspektíva alapjait ezekhez is meg kell tanulni.)

Mi az, amit kiindulópontként bevittél a munkafolyamat kezdetén, és mit tettek hozzá ehhez a többiek?

Ha az alkotásom folyamatáról van szó, akkor a lelkesedés az első pont. Az hogy most már tudatosan odafigyelek a kompozícióra, a fekete-fehér egyensúlyra azt vagy tanították, vagy magam tapasztaltam ki. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni akkor a szenvedély, ami saját, és a tudatosság az, ami később, mások hatására épült rá.

Miképp hat a szociális kapcsolataidra az életmódod? Honnan van ennyi energiád ennyi mindenre?

Kevés kapcsolatom van és sajnos jobban elhanyagolom őket, mint kellene. De hála az égnek a barátaim nagy része hasonló csodabogár és megértik a helyzetem. Most a Covid miatt nem nagyon lehetséges összefutni, de régebben időnként összeültünk és együtt rajzoltunk, miközben beszélgettünk.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes "amatőrként" készített munkáidat?

Hogyne. Van egy mappám lementve a régi dolgaimmal, a nagy részüket már a feledés homályába taszítottam az internetről. De azért időnként előkerül egy-két kép ami valahogy elkerülte a figyelmem eddig. Kicsit nosztalgikusan állok hozzájuk, de attól még borzalmasnak találom őket. De mint mondtam, magammal szemben nagyon perfekcionista vagyok.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Olvasok és játszom főleg. Szeretem a történeteket, így a játékoknál is azt preferálom, amiknek jó a történetük. Olvasni meg könyvet, képregényt szoktam.

Hogy látod a művészethez való viszonyulását az embereknek?

Hát, egyszerűbb lenne az élet ha többen fogadnák el a művészeteket mint tényleges munkát. De ezen felül szerintem minden ember mindennapi szinten fogyaszt művészetet. Akár zenét hallgat, akár filmet néz, vagy olvas. Úgyhogy remélem, hogy lassan ki fog halni ez a látásmód, -mert úgy gondolom- elavult a mai világban.

Saját bevallásod szerint mennyire vagy kritikus a munkáddal szemben?

Abszolút. Sokszor túlságosan.

Egy kép mennyi ideig formálódik a kezeid között? Mikor van kész számodra egy rajz? (bár tudom, hogy ez sok mindentől függ...)

Pontosan. Változó igazából. Azt mondják, hogy "egy rajz sosincs készen"- ezzel nem értek egyet. Nem kell a végtelenségig simogatni egy képet. Tudni kell, hogy mikor kell otthagyni, mert különben sosem fog az ember továbblépni. Néha el kell lépni a vászon elől, hogy akár egy nappal később visszamenve lássam, hogy tegnap mit rontottam el. De ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. Az ember nyilván miközben alkot és megismeri a világot- folyamatosan tanul valamit. Így később látni fogja egy-egy munkája hibáit, de ezzel semmi gond nincs. Az a kép már kész van, ha mindenáron ki akarom javítani, akkor csinálok egy újat a már megtanult plusz információkkal.

A kép számomra akkor van készen, ha az eddigi tudásommal többet már nem tudok hozzátenni. Túl-rajzolni sem kell, mert az sem jó.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Nem hiszem. Nem tudok ilyesmiről.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Hát, ezt nem tudom. Az elmúlt két-három évben még tanultam. Nem nagyon volt váltás az életemben, hacsak magát a diplomát nem nézzük, amiért rengeteget kellett dolgozni. Viszont azt azért drasztikusnak, meg nagy váltásnak sem mondanám.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

Nem hiszem. Majd ha lesz egyszer biográfiám, akkor elgondolkozom rajta.

...

Csak vicceltem.

Nem hiszem, hogy a szavakkal lennék tehetséges, így ezt inkább meghagyom azoknak akik azok.

Minden alkotó általában meg tud nevezni legalább egy olyan személyt, akit a mentorának tart, aki nagy hatással volt rá. Mesélnél erről Te is egy kicsit?

Az életem legnagyobb részét végigkísérték ilyen mentorok/tanárok/művészek, akiknek nagyon sokat köszönhetek.

Az utamon Szabó Ildikó indított el, aki annak ellenére hogy gimisként kifejezetten rühelltem a beállításokat rajzolni, ragaszkodott hozzá, hogy folytassam és ma már bánom az akkori makacs ellenkezésem. Ha ő akkor ezt nem tette volna és nem irányított volna végtelen türelemmel, akkor sosem lennék itt. És ezért örökre hálás leszek neki.

A Szegedi Tudományegyetem JGYPK rajzkarán Marosi Kata volt nagyon nagy hatással rám. Mivel nem rajzos suliból kerültem oda, azért nagyon nagy hátránnyal indultam a többiekhez képest, és ő volt az aki kicsit emberközelibbé hozta hozzám az elvárásokat, lefordította a rajzos szlenget, és nem mellesleg ő volt az aki meggyőzött arról, hogy ne hagyjam ott az iskolát mikor kétségbeestem, hogy semmi keresnivalóm ott. Talán nem is tud róla, de az alatt a fél év alatt, míg tanított, sokkal többet kaptam tőle, mint másoktól évek alatt.

Amikor nem valamilyen rajzon dolgozol, mivel telnek a napjaid? Mik a célkitűzéseid? Milyen egyéb dolgok foglalkoztatnak még? Más hobbid van?

Hát, ez egy jó kérdés, vagy inkább kérdés-sorozat. Kezdem a hobbikkal. Sok mindenbe belefogtam már, de a legtöbbje időszakos jellegű volt inkább. A rajzolás-festés az ami megmaradt. Ezeken felül, ha nem rajzolok, akkor vagy olvasok, vagy számítógépes játékokkal játszom.

Célkitűzéseim? Nos ez a kérdés érdekesen hangzik a többi mellett. Mivel a rajzolás a munkám és egyben a hobbim is, a célkitűzéseim elsősorban azok, hogy ezt műveljem egyre magasabb szinten és ezzel helyezkedhessek el.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Nem. Ma már úgy gondolom, hogy egyszerűbb életem lenne, ha valami szakmát tanultam volna, mivel szakemberekre mindig van szükség, a rajz meg továbbra is egy luxuscikk. De ez nem azt jelenti, hogy feladom, csak ha ma kellene ugyanezt a döntést meghoznom ezen tudással, akkor valószínűleg nem így döntenék.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Azt hiszem azt, hogy megállíthassam az időt, vagy visszamehessek. Annyi ötletem, tervem van, hogy tíz emberélet sem lenne elég a megvalósításukra.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Elég sok olyan hely van amit szeretnék meglátogatni, így inkább egy világ-körüli útra mennék, ahol mindezeket megnézhetném. Az érdeklődésem elsősorban kulturális, történelmi, művészettörténelmi jellegű. Sok olyan ősi birodalom van akiknek nagyon szeretem a művészetét. És ezt az érdeklődést otthonról, a fotelből sajnos nem lehet teljesen kielégíteni. De nagyon érdekel Kína, India, az ókori Mezopotámia és Egyiptom művészete, szóval ha elmehetnék ilyenre akkor ezek a helyek lennének az elsődleges célpontjaim.

Tervező, célokat kitűző művész vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Úgy gondolom is-is. Tervezek és célokat tűzök ki, de ha úgy alakulnak a dolgok, akkor megyek a változással. Nem mindig csont nélkül, de alkalmazkodom.

Az úgymond 'sorsban' nem bízom. Vallásosnak tartom magam, így nem ebben hiszek. Ezen felül a többi rajtam áll. Vakon bízni és menni az árral nem az én stílusom. Ha én nem teszek az életemért, akkor ki fog?

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Fogalmam sincs, egyelőre. Remélem, valami jó helyen fogok animálni. Meg nyilván szeretnék majd családot.