Adrene

"Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy. Te is, én is és mindenki, akit csak ismersz, több tízezer évet felölelő időszak alkotóinak leszármazottai vagyunk. Dekorátorok, ezermesterek. történetmesélők, táncosok, felfedezők, hegedűsök, dobosok, építészek, kertészek, problémamegoldók és szépítők - ők a mi közös elődeink." - Elizabeth M. Gilbert

Röviden be tudnál mutatkozni? /Pár szóban tudnál mesélni magadról?

Adrene vagyok, más néven Claire Robins, 29 éves. Főállásban biológusként dolgozom egészségügyi területen, mellette szabadidőmben több mint 15 éve űzök mindenféle kreatív hobbit: rajzolok, írok, cosplayezek, régebben, általános iskolában kézműves dolgokkal is foglalkoztam, de azokat mára már abbahagytam, ennyi mindent nem lehet egyszerre csinálni. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, filmeket nézni és videojátékozni, mindent imádok, ami kreativitáshoz köthető. És szeretem a kutyákat, van is egy keverék öreglányom, Füles.

Hogy esett az Adrene művésznévre a választásod?

Régebben mindenre a Claire Robins nevet használtam, ezt még gimnazista koromban vettem fel, akkor kezdtem el jobban foglalkozni az írással és a rajzolással. A cosplay később jött, sokáig ott is Claire Robinsként tevékenykedtem, de külön akartam választani az írástól és rajzolástól, személy szerint egész másnak érzem a két területet. Adrene egy régi szerepjátékos karakterem neve, ő volt az első, akit alkottam, és úgy igazán a szívemhez nőtt - és a személyisége is nagyon hasonló az enyémhez.

Nagyon sok dologgal foglalkozol egyszerre, artist vagy, cosplayer, és még író is. Hogyan vált a szórakozás és a szórakoztatás a léted alapjává?

Mindig is az volt. Eléggé érzelmes és álmodozó típus vagyok, nagyon messzire el tud szárnyalni a fantáziám, de szerettem volna, ha a képzeletem szüleményei valahogy láthatóvá, megfoghatóvá válnának, így mindig kiadtam magamból mindent, akár írás, akár rajzok formájában. Nagyon tudok kötődni egyes karakterekhez, és itt jött képbe a cosplay, ahol ráadásul a bőrükbe is bújhatok, akár saját, akár mások karaktereiről van szó. Nekem a cosplay egyben a tiszteletem és szeretetem kifejezése is az adott karakter/fandom/személy felé.

Hogyan csöppentél bele a művészek és cosplayerek világába? Mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

A művészet maga nagyon korán az életem részévé vált, tulajdonképpen mindig is alkotni szerettem volna, kizárólag családi nyomás miatt nem végeztem valamilyen művészeti iskolát. A cosplayezés sokáig nem vonzott, néhány barátom vont bele először 2013-ban, aztán ahogy rákaptam az ízére, nem akartam abbahagyni, egyszerűen megszerettem az egészet, a cosplaykészítés örömét, a conokra járás és a versenyek hangulatát.

Tudnál mesélni egy kicsit bővebben miket tanultál eddig? Folytattál olyan tanulmányokat, melyek segítették/megkönnyítették a jelenlegi pályafutásodat?

Sajnos a családom nem engedte, hogy művészeti ágon folytassam a tanulmányaimat, ők valami kézzelfoghatót szerettek volna, olyan szakmát, amiből "meg lehet élni", és nem bizonytalan, mint a művészek élete. Biológusnak tanultam, mellette csupán szakkörök maradtak, valamint a szabadidőm, amit alkotással töltöttem.

Ki vagy mi inspirált arra, hogy jelmezkészítéssel foglalkozz?

A jelmezkészítés élménye. Az a hangulat, mikor cosplayben részt veszek egy rendezvényen, és az emberek felismerik a karakterem, örülnek, odajönnek, kérdezősködnek, fotókat készítenek velem... számomra ez mindent felülmúl.

Kiket és honnan cosplayeztél eddig? Miért ezeket a karaktereket választottad? Hogyan/Mi alapján választod ki a karaktert, akit cosplayezni fogsz?

A cosplayes pályafutásom legelején volt már anime-s jelmezem, de többnyire videojátékos karaktereket szoktam cosplayezni. Morrigan-t a Dragon Age-ből, Aloy-t a Horizon: Zero Dawn-ból, Ezio-t az Assassin's Creed II-ből, Yennefert a Witcher 3-ból, Jessamine-t a Dishonored-ből. De hogy pár kivételt is említsek, cosplayeztem Dolores-t a Westworld című sorozatból, valamint két valós személyt is: Roger Taylort, a Queen dobosát, valamint Maria Brinket, az In this moment együttes énekesét. Számomra az elsődleges szempont maga a szereplő, mindig olyanokat választok, akik közel állnak hozzám, szeretem a karakterüket, a jellemüket, a megjelenésüket. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjem a kiszemelt karaktereket, hogy alkatilag ne térjek el tőlük túlságosan (férfiak esetén hihetően tudjam megoldani az átalakulást), az már csak extra, ha még a személyiségük is hasonlít az enyémre. Ha versenyekre megyek, azért azt is számba kell vennem, hogy a ruha elég részletes és látványos legyen, de ezek nálam mind másodlagosak, én úgy gondolom, egyszerűbb ruhákkal is lehet nyerni, ha valaki igazán jól csinálja.

Hogy fogadták el a körülötted élő emberek a hobbidat?

Távolabbi ismerősöktől kaptam már bőven negatív megjegyzéseket, de akik igazán számítanak, a család, barátok, mind támogatnak, és büszkék az alkotásaimra. Párommal közösen is szoktunk cosplayezni, őt egyenesen így ismertem meg.

Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?

Hű, ez egy nehéz kérdés. Magát a folyamatot kedvelem leginkább, amikor látom, hogyan épül fel a kész mű, hogyan állnak össze egy nagy egészbe a darabkák. Szeretek elpepecselni a részletekkel, hogy minél hihetőbb és valósághűbb eredményt kapjak, de számomra az okozza a legnagyobb eufóriát, mikor egészben látom a végeredményt, hogy a sok munka hová vezetett.

Elterjedt az a vélekedés, hogy kétfajta író létezik: valaki tervszerűen felvázolja a cselekményt, alapos, minden részletre kiterjedő vázlatot készít, mielőtt akár csak egyetlen sort is leír a történetből; mások épp ellenkezőleg, egy kósza ötletet követően leülnek, írnak, és hagyják, hogy a sztori eljusson valahová (mint például Stephen King). Te melyik típusba tartozol? Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Hogyan képzeljünk el írás közben? Ha jön az ihlet, akkor hajnalig ülsz a laptop felett, és megszállottan, delíriumban ontod magadból a sorokat? Mindennap elvégzel egy meghatározott penzumot?

Ha ezt két "alaptípust" vesszük, én inkább a második vagyok, aki hagyja, hogy a történet magától folyjon, és alakítsa saját magát. A történet körvonalai nagyjából megvannak a fejemben előre, de sosem veszem szigorúan a határokat, ha úgy alakulnak a cselekmények, képes vagyok az egész végkifejletet megváltoztatni. Van egy jegyzetem, oda mindig felírom az ötleteket, amik eszembe jutnak, és aztán ha jön az ihlet, ahogy te is írtad, ülök és megszállottan írok - de kizárólag tollal, füzetbe. Csak később szoktam begépelni, amit leírtam. Sosem felejtem el, a Vystera Árnyai utolsó 20-30 oldalát egyhuzamban írtam meg hajnalba nyúlóan, annyira vitt előre a történet.

A Sorsok tükre - Vystera Árnyai egy igazán nagy volumenű mű, és nem elhanyagolható tény, hogy csodálatos a borítója is. A történet pedig a leírás alapján lendületes, miközben az alternatív környezet különleges atmoszférát teremt. Vonzott ez az alternatív korszak? Ebből nőtte ki magát a történet, vagy fordítva: egy történethez kerestél megfelelő korszakot?

Mindig a középkori fantasy világa vonzott, nagyjából Tolkien történetei óta. A legelső rövid történeteimet is hasonló világban írtam, legalább 2-3 megkezdett, de sosem befejezett regényem íródott ebben a fantasy stílusban. A Sorsok tükre - Vystera Árnyai egy hatalmas előrelépés számomra, hisz ez az első regény, amit valóban be is tudtam fejezni.

Milyen célközönséget céloztál meg a regényekkel?

Nagyjából mindenkit, aki szereti a fantasy műfajt. Úgy érzem, elsősorban a huszon-harmincéves női olvasók számára a legélvezhetőbb, de sosem akartam kizárólag a női olvasóközönség számára írni, bátran ajánlanám olyan férfiaknak is, akik nem vetik meg a könnyedebb stílust és a minimális romantikát.

Előre tudtad már, hogyan akarod befejezni a sztorit, vagy időközben változott a történet?

Igen érdekes eredettörténete van ennek a könyvnek, ugyanis az egészet egy álmom alapján kezdtem el írni, és minden más csak később jött hozzá. Emiatt a végét sem tudtam előre, nagyjából a felénél járhattam, amikor már tudtam, hogy fogom befejezni, de egészen a legvégéig változtattam benne kisebb-nagyobb dolgokon az eredeti elképzelésemhez képest.

Milyen művek hatottak rád, amikor nekikezdtél?

A legnagyobb hatással Tolkien volt rám, neki köszönhetem a rajongásom a fantasy irányába. Rajta kívül Sapkowski Vaják-regényei, Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozata és Sarah J Maas Üvegtrón sorozata gyakoroltak rám nagy hatást, de nem elhanyagolható a zene sem. Két jelenetemet ihlette a Blind Guardian és a Van Canto együttesek egy-egy zeneszáma, és jóformán az egész könyvírás folyamatát végig segítette az Avantasia zenekar, szinte mindig őket hallgattam írás közben.

Tervezel folytatást, vagy elindulsz valamilyen teljesen új irányba?

Mindenképp lesz folytatása. Legalább egy könyv készül még hozzá, de az is lehet, hogy kettő, attól függ, hogyan alakul tovább a történet. Elég nyitottra hagytam a végét, szóval az olvasóim lehet meg is lincselnének, ha nem lenne folytatás. 

Mikor várható az új regényed?

Sajnos nem tudok semmi konkrétat mondani ezzel kapcsolatban, a vírushelyzet mindenkinek megnehezítette a helyzetét, és ebben én sem vagyok kivétel. Igyekszem nem hosszúra húzni az időt. 

Beleképzeled magad az olvasó helyébe írás közben, vagy ez inkább csak hátráltatna?

Meglehetősen sokszor szoktam, és kénytelen is vagyok. Több olyan titok és rejtély is van a történetemben, amit én már tudok előre, de az olvasók nem, és igyekszem úgy írni, hogy lehessen valamit sejteni, de tudni nem, emiatt sokszor próbálok az olvasók fejével gondolkodni.

Kit tekintettél példának, mesternek az írók közül? Kik hatottak rád?

Tolkien, Tolkien és ezerszer is Tolkien. Hatalmas mester és példaképem, hihetetlenül tisztelem a világa miatt, amit egymaga felépített, a történet és az egész atmoszféra miatt, amit teremtett. De mellette nagy hatással volt még rám Andrzej Sapkowski, R. A. Salvatore és Sarah J Maas is, mindegyikükre felnézek, és mind nagy nevek a fantasy műfajban.

Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet, cosplayeidet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?

Nem szeretek sodródni az árral. A stílusom én magam vagyok, sosem szerettem valamit csak azért csinálni, mert az a "divat" és az elismert.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Számomra az alkotás egyben szórakozás is. Persze van olyan, hogy egyszerűen nem tudok koncentrálni, vagy valami miatt nincs lehetőségem alkotni, ilyenkor leginkább filmeket nézni szeretek, valamint videojátékozni, barátokkal beszélgetni vagy épp velük együtt játszani.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a művészet fogalma, és ha igen, hogyan?

A művészet mindig egyet jelent az önkifejezéssel, de ettől eltekintve maguk az irányzatok és a stílusok mindig változnak. Elég megnézni a híres reneszánsz alkotókat, Leonardo da Vinci-t, Michelangelo-t, összehasonlítva bármelyik mai híresebb művésszel, teljesen más eredményt fogunk kapni. Változik a világ, és vele együtt az emberek ízlése és stílusa is, de ez nem feltétlenül jelent rosszat.

Számodra az alkotás önmegvalósítás, vagy munka?

Is-is. Leginkább önmegvalósítás, de néha van, hogy munka miatt, megbízásból alkotok. Mindkettőt ugyanúgy szeretem, de persze más, amikor az ember a saját elképzeléseit alkothatja meg.

Mi a legnagyobb kihívás művészként?

Ismertté és elismertté válni. Hihetetlen nehéz munka, hatalmas kitartást és állandó fejlődést igényel, akik főállásban művészként tevékenykednek, azoknak az egész megélhetésük is múlik rajta.

Hogy lesz egy ötletből kész produktum?

Kitartással és munkával.  Ennyi az egész titka, hogy nem szabad feladni. Ebben különbözik a kész regényem a korábbi, be nem fejezettektől.

Milyen elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik művészként vagy akár íróként szeretnének boldogulni?

Úgy gondolom, a digitális világban nagyon nehéz megfelelni az emberek elvárásainak, hisz sokkal nagyobb távlatokba is eljuthat egy alkotás, és számtalan irányzat van online, amiket muszáj figyelembe venni, hisz az elvakult rajongók nagyon ki tudnak kezdeni bárkit, és nagyon meg tudják nehezíteni a művészek dolgát.

Az elmúlt két-három évben mi volt számodra a legdrasztikusabb, a téged leginkább igénybe vevő váltás az életedben?

Egyértelműen a vírushelyzet. Ez most mindenkit megviselt.

Ha nem lenne akadály a pénz, mivel foglalkoznál szívesen?

Nagyon sablonos válasz, hogy művészettel? Ha lehetne, azt csinálnám, amit most hobbiként: könyveket írnék, rajzolnék, cosplayeket varrnék.

Vehetjük úgy, hogy ez egy rád jellemző váltás lenne?

Teljes mértékben.

Mik voltak az első gamer élményeid?

Először gyerekként találkoztam a régi Oroszlánkirállyal, Aladdinnal és Tarzannal, később az Oroszlánykirály 2-vel és a Sims2-vel játszottunk sokat egy barátommal, de a gamer világba úgy igazán az első Assassin's Creed vezetett be már főiskolásként.

Van olyan retró játék ami a szíved csücske?

Az Oroszlánykirály. Sosem jutottam tovább a harmadik pályánál, de mindig imádtam.

Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?

Filmeket (azokból főleg fantasy-t, de szeretem a sci-fi-t, a horrort, thrillert, az akciófilmeket, és néha a romantikus filmeket sem vetem meg), zenéket (főleg rockot, metalt és ezek szimfonikus verzióit) és videojátékokat.

Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?

Leginkább a Sorsok tükre második részére koncentrálok, hogy minél hamarabb elkészülhessen a folytatás, és ha végre visszatér az élet a normális kerékvágásba a vírus után, visszatérek a cosplayhez is, ezt tervezgetem, hogy mivel lehetne újrakezdeni.

Az általad megformált karakterek sok mindenben eltérnek egymástól. Te hogyan gondolkodsz a karaktereidről?

Lehet, hogy első ránézésben eltérnek egymástól, de mégis mindegyikükben van valami, ami hozzám köthető, ami miatt megszerettem őket.

A cosplay az idő szempontjából nehezebb "műfaj", mint a rajz?

Idő szempontjából sokkal nehezebb. Persze nagyban függ attól, hogy mennyire részletes ruhákról vagy rajzokról beszélünk, de egy részletesebb cosplay hónapokig is eltart, míg elkészül. Nálam az abszolút rekordtartó cosplay Aloy, rajta egy évig dolgoztam kisebb-nagyobb kihagyásokkal, míg egy képet napok alatt be tudok fejezni akkor is, ha részletesebb darabokról van szó. Na jó, ez alól kivételt képez a könyvem borítója, mert azt hetekig készítettem, csinosítgattam, módosítottam.

Van valamilyen speciális módszered a felkészüléshez?

Zenehallgatás és filmnézés. Rajzolás és cosplaykészítés közben mindig filmeket szoktam nézni fél szemmel. Bár az ember azt gondolná, így nem tudok a munkámra figyelni, valójában nagyban megkönnyíti a dolgom, ha közben a háttérben megy valami olyan film, amit szeretek. Írás közben pedig zenét hallgatok, főleg olyanokat, amik hangulata hasonlít a készülő művemhez. Könyvíráshoz például rengeteg soundtrack-et, fantasy válogatás zenéket és Avantasia-t hallgattam.

Miben érzed inkább elemedben magad, cosplayezésben vagy művészetben?

Ez mindig az aktuális hangulatomtól függ. Leginkább úgy tudnám jellemezni magam, hogy a három alkotó hobbim közül (írás, rajzolás és cosplay) mindig van egy, ami az adott időben jobban megy, addig a másik kettő nem. Aztán ez mindig változik.

Hogyan bővült, szélesedett a palettád?

Ahogy fejlődtem, úgy volt lehetőségem újabb és újabb dolgokat kipróbálni. Rajzolni például eleinte kizárólag ceruzákkal volt lehetőségem, aztán ahogy tudtam szerezni rajztáblát, át tudtam térni a digitális rajzolásra, és ma már szinte kizárólag digitálisan alkotok. Cosplay szempontjából régen csak kézzel tudtam varrni, aztán befektettem egy varrógépre, és ma már bőrökkel is szoktam dolgozni. Egyedül az írás maradt szinte ugyanaz, abban pedig sok-sok olvasással fejlesztettem magam és a stílusom.

Ma is úgy látod, jól döntöttél, hogy ezt az utat választottad?

Nem választhattam volna másképp, nekem a művészet az életem, ha nem alkothatnék, egyszerűen megőrülnék. Én így dolgozom fel a mindennapok megpróbáltatásait, a nehézségeket és a boldogságokat is.

Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?

Idő, végtelen idő! Ha lehetne, olyan képességet szeretnék, amivel meg tudnám állítani vagy meghosszabbítani az időt, hogy egy nap ne csak 24 órából álljon, és mindennel tudjak foglalkozni, amivel szeretnék.

Ha bárhova elutazhatnál hová mennél el legszívesebben?

Középföldére. Narniába. Vystera-ra. Persze ha ragaszkodnunk kell a valósághoz, akkor viszont szeretném bejárni Európa kastélyait, felfedezni mindegyiket. Rajongok a kastélyokért.

Tervező, célokat kitűző ember vagy, vagy bízol a sorsban, hogy mindig minden úgyis a megfelelő pillanatban fog elérni?

Vegyes. Vannak helyzetek, amikor szeretek mindent előre megtervezni, és tartani is magam hozzá, máskor viszont csak hagyom megtörténni a dolgokat. Leginkább ebben mutatkozik meg az érzelmes és álmodozó természetem.

Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Ismervén az eddigi életem történéseit, fogalmam sincs. Szeretnék letelepedni valahol, és sikeres művész lenni, de 10 év hosszú idő, akármi történhet.